NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1203
ben állónak minősülhetett volna „a háború sikeres megvívásával" vagy megsértette volna Nagy-Britannia Palesztinával és az Egyesült Államok Amerikával kapcsolatos bevándorlási politikáját. E politika visszahúzó hatása világosan megmutatkozott a szövetségeseknek a Brand-misszióval, az auschwitzi jegyzőkönyv leleplezéseivel, az Auschwitz bombázására irányuló követelésekkel és a zsidók emigrációjára vonatkozó ún. Horthy-féle ajánlattal kapcsolatos magatartásán.
A szövetségesek reagálása a Brand-misszióra. Brand Isztambulba érkezése (1944. május 19-én) és Eichmanntól jóváhagyott „emberéleteket áruért" missziója (lásd a 29. fejezetet) meglepetésként érte a nyugati szövetségeseket. Sir Harold MacMichaelt május 25-én igazította el Moshe Shertok (később Sharett) és Dávid Ben-Gurion, a palesztinai Jewish Agency két vezetője az ajánlatról. Sir Harold még aznap tájékoztatta kormányát, és az ajánlatot „náci cselszövésnek" minősítette, amelynek „egészen mások a mozgatórugói, mint amit a látszat mutat"192. A Brit Háborús Kabinet május 31-én foglalkozott a kérdéssel, és az összes jelenlévő rögtön elutasítóan reagált. A. W. G. Randall a külügyminisztériumból úgy vélekedett, hogy „lényeges okok miatt, ezekkel az indítványokkal nem szabad foglalkozni", de felvetette, hogy az Egyesült Államoknak esedeg más a véleménye. Kijelentette, hogy „az elgondolás érdemein felüli rokonszenvet kelthet Washingtonban, ahol az elnök, Háborús Menekültügyi Hivatala támogatásával, Morgenthauval együtt, részben választási okokból (Roosevelt negyedszeri elnökké választási kampánya folyt), elkötelezte magát a zsidómentésben". Olivér Stanley, a gyarmatügyi miniszter azt javasolta, hogy ne foglalkozzanak ezzel a tervvel, mert „millió üldözött nem vonható ki a megszállt területekről és nem tartható semleges vagy szövetséges országokban a harci műveletek menetének nagyfokú módosítása nélkül". A Háborús Kabinet tehát úgy döntött, hogy az Egyesült Államok kormányának tudomására hozza határozatát, amely szerint semmilyen egyezkedésre nem hajlandó a Gestapóval. Engedményként abban egyeztek meg, hogy a jeruzsálemi Jewish Agencytől kapott közléseket továbbítják Chaim Weizmann-nak és Nahum Goldmannak.193
G. H. Hall, a parlament külügyi bizottságának helyettes vezetője a részvételével folyt Háborús Kabinet-ülésen hozott intézkedések részleteit nem említve, június 2-án szóban, június 5-én pedig írásban informálta Weizmannt a Brand-misszió részleteiről.194
Weizmann és a többi londoni zsidó vezető szeretett volna
az eseményeknek olyan irányt adni, hogy az a legtöbb esélyt adja a zsidó életek
megmentésére, de nagyon igyekeztek, hogy a Jewish Agency minden akciója
„Őfelsége kormányának tudtával és beleegyezésével történjék"195.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1203.pdf
Az egész kötetet lásd: