1202 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
it.189 A britek, mégsem akarván teljesen érzéketlennek látszani, követték az Egyesült Államok példáját. Amikor Sidney Silverman alsóházi tag, a Zsidó Világkongresszus brit szekciójának elnöke felvetette a magyarországi zsidóellenes intézkedések kérdését, Anthony Edén külügyminiszter (a későbbi Lord Avon) összeköttetésbe lépett az amerikai elnökkel. Március 30-i közleményében hangsúlyozta, hogy a „zsidók üldözése egészen példátlan borzalmakkal és erőteljességgel folyik" és ő is szólt a szövetségesek elhatározásáról, hogy az igazságszolgáltatás kezére adják az ilyen bűnök valamennyi elkövetőjét. Roosevelthez hasonlóan Eden is felhívta a „Németországgal szövetséges vagy tőle megszállt országokat, hogy csatlakozzanak a további üldözések meggátolásához, és működjenek együtt az ártatlanok védelmében és megmentésében"190.
A szövetségesek figyelmeztetései és nyilatkozatai egyáltalán nem voltak hatással a zsidótlanítást végrehajtó nácikra és magyar bérenceikre. Mialatt azok valóra váltották terveiket, a WRB belefogott egy mentéssel kapcsolatos akciósorozatba, melyről kiderült, hogy nem járt semmi haszonnal, legalábbis ami a vidéki zsidókat illeti. A WRB újra figyelmeztette a magyarokat (április 12-én), felderítette, hogy a jugoszláv partizánok fennhatósága alatt álló területeken menekülési útvonalakat lehet kiépíteni, kapcsolatba lépett a törökökkel átutazóvízumok kiadása érdekében, és követelte, hogy akinek valamilyen észak- vagy dél-amerikai köztársaság által kiadott iratai vannak, az részesüljön e nemzetek minden jogában és kiváltságában. Azt az elgondolást alapul véve, hogy a külföldiek hivatalos vagy nem hivatalos minőségben való jelenléte mérséklő hatású lehet, a WRB felkérte a Nemzetközi Vöröskeresztet (március 25-én), hogy „küldjön hathatós képviseletet Magyarországra az üldözésnek kitett csoportok létének megoltalmazására". Május 25-26-án, a tömeges deportálásokról szóló jelentések kézhezvétele után, a WRB utasította az ankarai, berni, lisszaboni, madridi és stockholmi amerikai missziót, hogy bírják rá a semleges államok kormányait: „a legelemibb emberiesség nevében tegyenek azonnali lépéseket a magyarországi diplomáciai és konzuli személyzet létszámának lehető legnagyobbra való növelésére, és e személyeknek az egész ország területére való szétküldésére"191.
A WRB-nek a külföldi megfigyelők jelenlétéhez fűzött várakozásai sajnos alaptalannak bizonyultak. A nácik szándéka, az NVKés a semleges államok húzódozása és a diplomáciai jegyzékváltásokkal elfecsérelt idő mind a zsidók ellen dolgozott. Amikorra Wallenberg július 9-én megérkezett, a vidék zsidótianítása már befejeződött, és Horthy leállíttatta a deportálásokat.
A WRB segítő és mentő műveleteinek határt szabott a
politikai alap, amelyre épült: nem tehetett semmiféle olyan intézkedést, amely
ellentét
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1202.pdf
Az egész kötetet lásd: