120 A VÉG KEZDETE
szinte mindig elhallgatták, hogy bizonyos területekről, igy a közhivatalokból és a hadseregből a zsidók szinte teljesen ki vannak tiltva, és hogy a zsidók igen nagy része éppoly nyomorúságosan él, mint a kizsákmányolt keresztény munkások és parasztok. Az egész zsidóságot hajlamosak voltak egy kalap alá venni a ritka, valóban dúsgazdag - és nemritkán hivalkodó - felső középosztálybeli zsidókkal.
Az Imrédy és Rátz által kidolgozott forgatókönyvnek megfelelÅ‘en Darányi átalakÃtotta kormányát, és néhány Bethlen-hű miniszterét németbarát személyekkel váltotta föl.7 Közvetlenül ezután két jelentÅ‘sebb törvényjavaslatot nyújtott be, ezeknek szövegét titokban Imrédy készÃtette a tiszti csoportok fontosabb javaslatainak figyelembevételével. Az újra-felfegyvetkezés és a gazdaságfejlesztés ötéves tervét tartalmazták, valamint korlátozásokat a zsidókkal szemben az ország gazdasági és kulturális életének bizonyos területein.
Az első zsidótörvény
A hazai és a nemzetközi légkör nagyon kedvezÅ‘en alakult tehát antiszemita intézkedés meghozatala szempontjából, s Darányi nem is vesztegette az idÅ‘t. ElÅ‘terjesztette a kormány 616. sz. törvényjavaslatát, melynek célját úgy határozták meg, hogy hathatósabb védelmet kapjon az ország „társadalmi és gazdasági egyensúlya"8. Az elsÅ‘ átfogó zsidótörvény-tervezet kormányzati részrÅ‘l történÅ‘ indokolását éppúgy gróf Teleki Pál készÃtette el, akárcsak a második zsidótörvényét (lásd az 5. fejezetet) . O a jobboldali konzervatÃv-arisztokrata uralkodó körökhöz tartozott, és azt hangsúlyozta ki, hogy a zsidóság túltengése veszedelmes és káros, és ettÅ‘l meg kell védelmezni a nemzetet. Aláhúzta, hogy a zsidóság korlátozása nemzeti kötelesség.9
A sok éven át folytatott antiszemita kútmérgezés és a szélsÅ‘jobboldal ismétlÅ‘dÅ‘ zavargásai és hangosködásai megfertÅ‘zték a közvéleményt, de a zsidóságot és az irántuk baráti érzelmekkel viseltetÅ‘ liberálisokat lelkük mélyéig megrendÃtette, hogy a „liberális-konzervatÃv" kormányzat ilyen mohón szentesÃtette az antiszemitizmust.
A zsidó közösségek vezetői a sérelmezett törvényjavaslat
miatt a kormányhoz, a felelős országos pártok képviselőihez és szervezeteihez
fordultak, szóvá tették kifogásaikat, és kérték, hogy állják útját a tervezett
törvény elfogadásának. Megdöbbenésüknek és szomorúságuknak adtak kifejezést a kormány
tervezett lépésével kapcsolatban, és hivatkoztak arra, hogy a zsidóság békében
és háborúban egyaránt minő nagy szolgálatokat tett az országnak. Voltak társaik
is ebben a küzdelemben. A magyarországi Ãró-, újságÃró-, muzsikustársadaÃom és
a tudományos élet jó néhány ki
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham120.pdf
Az egész kötetet lásd: