1196 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
Palesztina nem kerül szóba. A konferencia számos tervet tekintett át a menekültek befogadásáról, végül is azonban egyet sem fogadott el. Az egyetlen kézzelfogható eredmény a felállított Politikai Menekültek Ügyeinek Kormányközi Bizottsága (KB) (Intergovernmental Committee on Political Refugees) volt George Rublee, Roosevelt pártfogoltja irányítása alatt. A bizottság feladata a kivándorlás szervezése és menedékhelyek biztosítása volt.
A KB lényegében csak papíron létezett, igazából ugyanis egyetlen nemzet sem akart menedéket nyújtani a zsidóknak. Hitler azzal gúnyolta ki a konferenciát, hogy „csöpögött a megkínzottak iránti részvéttől, de makacsul elzárkózott a segítségnyújtástól". S való igaz, Évian, ahogy Ira Hirschmann jellemezte, „olyan külszín volt, amely mögé a civilizált kormányok elrejthették cselekvésképtelenségüket"170. Walter F. Mondale, az Egyesült Államok alelnöke 41 évvel később is megerősítette ezt az értékelést:
Évianban nagy reményekkel kezdték. De nem állták ki a civilizáció próbáját. A civilizált világ a törvényesség köpönyegébe bújt. Két nemzet azt mondta, hogy a zsidókkal kapcsolatban már elérték a telítődési pontot. Négy nemzet úgy nyilatkozott, hogy csak gyakorlott mezőgazdasági munkásokat tud fogadni. Egy másik csak megkeresztelteket akart beengedni. Három kijelentette, hogy értelmiségieket és kereskedőket nem kíván új állampolgárul. Egy nemzet attól tartott, hogy a zsidók beáramlása antiszemita érzületeket keltene. És egy küldött azt mondta: Minthogy nincs tényleges faji problémánk, nem is kívánunk importálni.171
A nyugati szövetségeseknek a zsidók helyzete iránti
közömbössége a Kristallnacht és Csehszlovákia feldarabolása után is fennmaradt,
pedig akkorra már égetővé vált a menekültkérdés. 1939 májusában Nagy-Britannia
a Fehér Könyvben (White Paper) szabályozta a palesztinai bevándorlási politikát
az 1939 és 1944 közötti időszakra. Öt évre 75 000 zsidó bebocsátását tervezték:
50 000 „szabályos" bevándorlóét és 25 000 menekültét. Ennek a 25 000-nek a
befogadásával kívánt Nagy-Britannia „hozzájárulni a zsidó menekültek
problémájának megoldásához"172. Az Egyesült Államok a maga
részéről rendíthetetlenül elutasította bevándorlási politikájának módosítását,
a Kormányközi Bizottságot használva fel pajzsul a változtatás érdekében
kifejtett nemzeti és nemzetközi nyomással szemben. A bevándorlási törvények
szigorának enyhítésével szembeni ellenállás faji és politikai-ideológiai
összetevői világosan kifejeződtek abban az 1944. március 31-i feljegyzésben,
amelyet Henry L. Stimson hadügyminiszter küldött a Háborús Menekültügyi Hivatal
vezetőjéhez, John W. Pehle-hez. Stimson amellett érvelt, hogy bizonyos
országokból az ellenőrizhetetlen bevándorlás megváltoztatná az országban már
meglévő
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1196.pdf
Az egész kötetet lásd: