1194 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
védlevelek elismerése „függ attól, hogy számuk elfogadható határ alatt marad-e". A magyaroknak azt tanácsolták, hogy semmilyen további mentőokiratot ne fogadjanak el.165 Korábban, október 27-én a magyar külügyminisztérium felkérte a portugál képviseletet, három példányban adja át azoknak a zsidóknak a listáját, akikhez érdekei fűződtek. A jegyzék hangsúlyozta, hogy ha ezek a zsidók nem távoznak el Magyarországról november 15-ig, attól a naptól fogva úgy kezelik őket, mint a többi magyar zsidót.
Ugyanaznap a portugál védelem alatt álló magyarokat is külön épületekbe irányították. Legtöbbjük az Újpesti rakpart 5. szám alá került, s dr. Bródy Sándor irányítása alatt állt. A lakókat dr. Richter Béla államügyész segítette, aki, ha légitámadás fenyegetett, lehetővé tette, hogy igénybe vegyék a keresztényeknek fenntartott óvóhelyet. A nyilasuralom barbarizálódásával a portugál védettségű zsidók helyzete mind bizonytalanabbá vált. November 26-án a portugál védettség alatt álló munkaszolgálatosokat kirendelték az Albrecht-kaszárnyába, onnét a hatóságok korábbi ígéretei ellenére bevagonírozták őket, és Sopron környékére vitték, a Keleti Falat építeni Bécs védelmére. Január 4-én, a szovjet ostrom tetőfokán a maradék portugál védettségű zsidót átvitték a gettóba.166 1945. január l-jén 25 SS hatolt be a képviselet épületébe, és megölt tíz, ott bujkáló zsidót.167
Törökország. Törökország, bár képviselve volt
Budapesten, csak minimális tevékenységre mutatott hajlandóságot. 1944. május
24-én Cor-dell Hull, az USA külügyminisztere táviratot küldött Laurence
Stein-hardt ankarai nagykövetnek, hogy ösztökélje a törököket: „az emberiesség
érdekében tegyenek azonnali lépéseket a magyarországi török diplomaták és
konzulátusi személyek számának növelésére", és minden lehető módon
igyekezzenek rábeszélni a magyarokat, hogy hagyjanak fel a barbarizmussal. A
törökök láthatólag nem álltak kötélnek. Június végén az Egyesült Államok
külügyminisztere arra kérte Steinhardt nagykövetet, gyakoroljon újabb nyomást a
török kormányra annak a határozatnak a figyelembevételével, amelyet Sol Bloom
kongresszusi tag, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke éppen akkor
terjesztett elő. A határozat felkérte a külügyminisztert, „szorgalmazza, hogy
Törökország hatóságai az emberiesség érdekében könnyítsék meg a nácik elől
Törökországba szököttek belépését az országba, és létesítsenek menekülttábort,
amelyben ezek a személyekidőlegesen menedékre lelhetnének az ország területén".
A budapesti török képviselő erre a nyomásra korlátozott számú menlevelet
bocsátott ki.168
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1194.pdf
Az egész kötetet lásd: