NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1193
Bakynak és Hainnaknagy bosszúságára), hogy az összes elfogottat szabadon kell bocsátani. Teleki Gyula, a külügyminisztérium protokollfőnöke közölte a rendőrfőnökkel és Sampaio Carridóval a parancsot.
Május 3-án Sampayo Garrido erélyes jegyzéket nyújtott be, és teljes vizsgálatot követelt. Nem sokkal később visszahívták Portugáliába. A követ azt kérte, hogy titkárnője és annak szülei is vele mehessenek. Jun-gerth-Arnóthy május 23-án megkereste Veesenmayert, és azt javasolta, hogy mivel Sampayo Garrido nem hajlandó a titkárnője nélkül távozni, titkárnője pedig nem megy a szülei nélkül, hadd menjenek mind a hárman, csak „hogy szabaduljunk a követtől"161. A német külügyminisztérium, miután utánanézett Lisszabonban, hogy Antonio Salazar elnök mutat-e érdeklődést követének ügye iránt, egyetértett Jungerth-Arnóthy javaslatával és ilyen értelemben utasította Veesenmayert.162 A németek Bischowskynénak nyomban kiadták a szükséges papírokat, a szüleitől azonban megtagadták. A követ június 5-én távozott a titkárnőjével; a Gábor házaspárt azonban október 29-ig nem engedték elmenni.163
Július 15-én Iiz-Texeira Branquinho, a portugálügyvivő és a magyar külügyminisztérium kilépési és átutazási engedélyt kért a német követségtől kilenc magyar zsidó részére, akik üzleti kapcsolatban álltak Portugáliával, vagy rokonaik éltek ott. E kilenc embernek, a Gábor házaspárt is ideértve, az év végéig érvényes portugál útlevelet adtak. Veesenmayer nem akart eljárni az ügyben, annak ellenére, hogy a Gábor házaspár indulása már engedélyezve volt, a Führer ugyanis időközben feltételeket szabott a különböző semleges államokba indított zsidókivándorlással kapcsolatban. A portugál kérés ügye tehát hónapokig húzódott, ugyanannak az időhúzó taktikának következtében, mint a többi.164
Eközben az ügyvivő engedélyezte, hogy útlevél adassék minden olyan zsidónak, aki igazolni tudja, hogy rokonai vannak Portugáliában vagy Brazíliában. A folyamodványokat a főkonzulként működő Gulden Gyula, és a követség különleges osztályát vezető dr. Bartha Ferenc kezelte. Bartha, ez a magyar zsidó ügyvéd a portugál képviseleten belül Brazília érdekeit képviselte.
A nyilas hatalomátvétel után a portugálok növelték a
védlevelek számát. Kemény külügyminiszternek megígérték ugyan, hogy 500-nál
több iratot nem bocsátanak ki, de igazából 700-nál is többet adtak ki. A
németek először megtagadták a portugál védelem elismerését. Pedro Tovar de
Lemos, Portugália berlini képviselője azonban közbenjárt az ügyben, és a
Szálasi-kormány is igyekezett diplomáciailag elismertetni magát a semleges
államoknál. A németek ezért változtattak az álláspontjukon. Andor Hencke, a
német külügyminisztérium politikai osztályának vezetője november 9-én
politikailag előnyös engedményt ajánlott, sejtetve, hogy a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1193.pdf
Az egész kötetet lásd: