1192 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
dóval egyetemben átköltöztették a nemzetközi gettóba, 1945 januárjának elején pedig átterelték őket a nagy gettóba.157
A németek, szemlátomást nem tudván Perlasca személyes szerepéről, nagyon megütődtek a spanyol követség mentőtevékenységén. A spanyol kormányt a magyar zsidók megmentésében való részvételért bevádoló jelentés Budapesten, Berlinben és Madridban is nyugtalanította a németeket. Október 13-án von Thadden azt jelentette, hogy az amerikaiak indítványára a spanyol kormány késznek mutatkozik vízumot adni 2000 zsidónak. Mintegy tíz nappal később Ballensiefen, a budapesti SS propaganda-szakértője közölte Rolf Güntherrel, Eichmann berlini megbízottjával, hogy a budapesti spanyol követség felajánlotta a Zsidó Tanácsnak, védelme alá veszi a 14 és 16 év közötti zsidó árvákat.
E hírnek volt is némi alapja, ugyanis a spanyolok még tevékenykedtek a tangeri felajánlás teljesítése érdekében. 1944. december l-jén Friedrich Born a Nemzetközi Vöröskereszt részéről felkérte a spanyol követséget, hogy engedje az A szekció két vezető tagját, Komoly Ottót és Szamosi Lászlót a követség kebelén belül a gyermekek érdekében működni. Szamosi, a Nemzetközi Vöröskereszt és a spanyol követség tisztviselőjeként is munkálkodva, sok gyermeket mentett meg a leghevesebb nyilas őrjöngés idején.158
A halálmenetek idején Veesenmayer azt jelentette (november 13-án), hogy a spanyolok kivándorláshoz szükséges vízumot követelnek spanyolországi családi kapcsolatokkal bíró magyar zsidók számára.159
Hiába volt a gyakori táviratváltás a német külügyminisztérium különböző képviselői között és a sűrű jegyzékváltás a spanyolok és a magyarok között, egyetlen magyar zsidó sem kapott lehetőséget arra, hogy a spanyol mentőakciók révén elhagyja az országot; a németek sohasem adták meg a szükséges kilépési és átutazási engedélyeket.
Portugália. A németek a kivándorlás elutasításának
politikájában kivételt tettek a budapesti portugál követtel160;
három zsidóról volt szó: Gar-los de Sampaio Carrido titkárnőjéről,
Bischowskynéről, és a szüleiről, a Gábor házaspárról. A magyarok, akik alig
várták, hogy végre kikeveredhessenek egy kellemetlen incidensből, örömmel
támogatták ezt a tervet. Április 30-án kora reggel ugyanis a magyar rendőrség
Hain Péternek, a Magyar Politikai Rendőrség főnökének parancsára Galgagyörkön,
nyári lakában letartóztatta a követet és néhány zsidó barátját. A rendőrség
szabadon akarta engedni a diplomáciai védettségére hivatkozó követet, ám az
csak a többiekkel együtt volt hajlandó távozni. Egy Sztójay, Antal István, Baky
László, Hain és Jungerth-Arnóthy részvételével tartott magas szintű
tanácskozáson az a döntés született (Jungerth-Arnóthy javadatára,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1192.pdf
Az egész kötetet lásd: