NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1187
A Tanácsnak persze tagjainak indulatai ellenére sem volt más választása, mint hogy végrehajtsa a Ferenczy-féle parancsot. Augusztus 23-án szervezetet állított fel a lakók kicserélésére.137
A nyilas államcsíny után kiszélesedett a svéd követség mentőmunkája. A követség tisztviselői, maga a követ és legközelebbi munkatársai is (Gőte Carlsson, Lars Berg és Per Anger) Budapesten maradtak, és továbbra is megadtak minden tőlük telhető támogatást. Dr. Langlet feladatai is mind fontosabbá váltak. Amikor a nyilasok úgy határoztak, hogy ellenőrzik a Svéd Vöröskereszt által kiadott védőiratok hitelességét, feleségével, Ninával, valamint titkárnőjével s egyben tolmácsával, Kóla Máriával együtt minden lehetőt megtett, hogy megoltalmazza a zsidókat a kifosztástól és deportálástól. A Svéd Vöröskeresztnek egy másik, Asta Nilsson vezette egysége különösen sokat tett a gyermekek védelmezésé-ben. Amikor a nyilasok rátörtek egyes gyermekintézményekre és a kicsiket gettóba vitték, elvitték Nilssont és Bauer asszonyt is, a svéd követség egyik titkárnőjét. (Őket később Wallenberg közbelépésére szabadon engedték.)138
Wallenberg pedig a főváros budai feléről Pestre költöztette át a hivatalait, hogy jobb helyzetből segíthesse a zsidókat, akik legnagyobbrészt itt voltak összegyűjtve. A hivatalosan kibocsátott szükségútlevelek száma hamarosan túllépte a 7000-et. Akárcsak a - valódi vagy hamis - védőiratok ezrei, ezek is valamelyes biztonságot adtak birtokosaiknak. A svéd menekítésben dolgozók, köztük Csányi Istvánné és Dienes Gedeon Wallenberg irányításával (s nemegyszer személyes közreműködésével) védőiratok szétosztásával emberek százait mentették ki a halálmenetekből és az óbudai téglagyárból. Wallenbergnek sikerült svéd védettség alatt álló munkaszolgálatosokat is megmentenie, még mielőtt a Józsefvárosi pályaudvarról külföldre indították volna őket; a más semleges államok védelme alatt állók nem voltak ennyire szerencsések.
A Szálasi-kormány egy darabig a diplomáciai elismertetés reményében megtűrte a semleges államok tevékenységét; Szálasi abban bízott, hogy ezek a semleges hatalmak rögtön megadják majd az elismerést, ahogy november 17-én kibocsátja „végleges tervét" a zsidókérdés megoldásáról. December elejére annyira felbőszült, hogy közölte Danielsson-nal: a zsidóellenes törvényeket teljes eréllyel fogja alkalmazni a svéd védettség alatt álló zsidókra is. Nem sokkal azután, a szovjet ostrom kezdetekor Szálasi követelte, hogy a követ munkatársaival együtt települjön át Nyugat-Magyarországra. Midőn ez a követelés elutasításra talált, december 10-én nyilas egységek törtek be a követségre.
Wallenberg különösen az ostrom idején mutatott igazi
hősiességet. A kormány az ország nyugati felébe települt át, és a főváros
anarchiába zu
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1187.pdf
Az egész kötetet lásd: