1186 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
családjuknak. A mentési munkában - különösen a magyar hatóságokkal való közvetítés révén - fontos szerepe volt Wahl Hugónak, Forgács Bélának, valamint Forgács Vilmosnak, aki megkapta a svéd alattvalói státust.
Danielsson a svéd állampolgárság adományozásáról szólva először a svédekkel rokoni vagy üzleti kapcsolatban álló 300-400 zsidóról beszélt, ám ez a szám a Wallenberg által Budapestre vitt lista alapján hamarosan majdnem 650-re emelkedett. Ezek az emberek ideiglenes vagy szükségútlevelet kaptak (Provisoriskt Pass). Wallenberg megérkezése után néhány hónap elteltével ezek a mentési erőfeszítések kibővültek, s végül is 4500 zsidóra terjedtek ki: ezt a számot fogadta el a nyilas kormány október 31-én a svédektől való diplomáciai elismertetés reményében. Eredetileg november 15-re várva a távozást, e zsidókat védőiratokkal látták el és a Pozsonyi úti „svéd házakba" vitték át őket. A nyilasterror fokozódásával, kivált a szovjet ostrom idején, az ilyen valódi vagy hamis iratokkal bírók száma jóval 10 000 fölé nőtt. Ezeket az embereket 32 svéd védelem alatt álló házban helyezték el.134
A németek természetesen dühöngtek amiatt, hogy a svédek ilyen kiterjedt tevékenységet folytatnak. Állítólag némely magyar tisztviselő is fel volt háborodva, elsősorban a svájciak által foganatosított mentőintézkedésektől. Grell szerint Csopey egyszer hangot adott a magyar vezető körök afölötti megbotránkozásának, hogy a svédek mennyire „válogatás nélkül" osztogatják a védőiratokat. Sőt, mintha olyasmit is mondott volna, hogy a svédek és a svájciak Magyarország kontójára akarnak a nyugati szövetségesek kegyeibe férkőzni.135
Augusztusban Ferenczy elrendelte néhány száz, a város
különböző részein sárga csillagos házban lakó svéd védettségű zsidó
áttelepítését. A Wallenberg által a magyar hatóságoknak átadott listát
használta fel ürügyül a Zsidó Tanáccsal és a kormányzóval való
kapcsolatfelvételre (lásd a 25. fejezetet) . A Tanács, amelyet augusztus 22-e
körül bíztak meg ezzel a feladattal, azt az utasítást kapta, hogy augusztus
26-ra készüljön el vele. A Tanács egyes tagjai, főleg Stöckler Lajos nagyon
nyugtalanítónak találták ezt a rendeletet. Stöckler először is - a zsidó
tömegek aggodalmát osztva - a kiváltságos zsidók áttelepítésében újabb jelet
látott arra, hogy a híresztelések szerint augusztus 25-26-ára várható
deportálásokra valóban sor kerül. Aztán amiatt is gondban volt, hogy mi lesz a
svéd védettségű zsidók áttelepítésére a Pozsonyi úti házakból kilakoltatott,
védőlevelekkel nem rendelkező zsidókkal. Stöckler úgy érezte, helytelen némely
zsidónak az a döntése, hogy egyénileg vagy csoportosan a cionisták vagy
semleges hatalmak segítsége révén keres menekülést, megtagadva ezzel a
közösséget a zsidó tömegekkel. Felháborodásában azt javasolta, hogy a Tanács
szakítson meg minden kapcsolatot a védettséget szerzett zsidókkal.136
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1186.pdf
Az egész kötetet lásd: