NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1183
Budapestről és Isztambulból kaptak helyszíni beszámolókat. Az egyik ilyen közvetlen kapcsolat dr. Zwi Taubesen, Zürich főrabbiján keresztül létesült. A másik fő hírforrása Böhm Vilmos, ismert magyar szociáldemokrata politikus és újságíró volt, aki száműzetésben élt Stockholmban, és a brit követség lapolvasó termének alkalmazásában állt. A magyar újságok és folyóiratok, valamint hírszerzői közlemények alapján rendszeresen küldött jelentéseket a brit és a svéd hatóságoknak. Svédország közvetlen közelről is tapasztalta a tömeges emberpusztítást: 1943 októberében segített közel 8000 dán zsidó megmentésében116, akiknek menedéket adott.
Svédország 1944. június 11-ig, amikorra a Kárpátalján, Északkelet-Magyarországon és Észak-Erdélyben befejeződtek a deportálások, nem reagált hivatalosan a magyarországi zsidóellenes tevékenységre. E napon a budapesti svéd követ, Carl I. Danielsson engedélyt kért a magyar kormánytól, hogy a Svéd Vöröskereszt csadakozhassék a Magyar Vöröskereszthez az árva és elhagyott gyerekek élelmezésében és elszállásolásában, továbbá a légitámadások áldozatainak gondozásában. Arra is felkérte a kormányzatot, hogy segítse lehetővé tenni 300-400 zsidó kivándorlását. E zsidók svéd állampolgárságot kaptak V. Gusztáv királytól, vagy mert rokonaik voltak Svédországban, vagy mert régóta kereskedelmi kapcsolatban voltak Svédországgal.117
A június 26-i koronatanácsi ülés kedvezően döntött; Jungerth-Ar-nóthy elfogadta, hogy Danielsson dr. Valdemar Langletet nevezze ki a Svéd Vöröskereszt képviselőjévé.118 Langlet doktor, a svéd követség tagja, a Budapesti Egyetem svéd nyelvi lektora késedelem nélkül megkezdte humanitárius tevékenységét, s szorosan együttműködött Lukács Saroltával, a Magyar Vöröskereszt elnökhelyettesével.119
Június 30. után, amikor a svéd király táviratban sürgette
Horthyt a maradék zsidóság megmentésére, Svédország egyre jobban bekapcsolódott
a segítő- és mentőmunkába. A király fellépése része volt a végleges megoldás
programjának előbb a svájci, majd később a svéd sajtóban közreadott szörnyűségeire
való világméretű reagálásnak. Részben az amerikai, valamint zsidó érdekeltségek
Svédország befolyásolására irányuló erőfeszítéseinek120 is eredménye
volt. Herschel Johnson, az Egyesült Államok stockholmi nagykövete és Ivor C.
Olsen, a Háborús Menekültügyi Hivatal képviselője voltak a legtevékenyebbek az
amerikaiak közül. Május 23-án Cordell Hull külügyminisztertől azt az útmutatást
kapták, hogy vegyék rá az illetékes svéd hatóságokat: érjék el a magyaroknál,
„hogy tartózkodjanak a további barbárságoktól"121. A zsidók
Ehrenpreis főrabbin, Masuron és Josephsonon keresztül fejtettek ki nyomást.
Alkalomadtán közvetlenül a külügyminiszterrel, Christian Güntherrel beszéltek,
máskor
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1183.pdf
Az egész kötetet lásd: