1182 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
is elfogadta a menleveleket.113) Előfordult, hogy az SS és a nyilasok bosszúságára egész menetoszlop menekült meg, tért vissza Budapestre. Az RSHA tudomást szerzett ezekről az akciókról, és Ribbentrop ösztökélte Veesenmayert, hogy nyújtson be Szálasinak tiltakozást a svájciakkal kapcsolatban, „a magyar-német háborús erőfeszítések szabotálása miatt". Veesenmayer rögtön teljesítette a kérést, s emlékeztette a budapesti svájci követséget és a magyar hatóságokat arra, hogy menlevél csak olyan zsidónak adható, akit még nem mozgósítottak munkára. A külügyminisztériumot november 16-én megnyugtatta afelől, hogy a menlevéllel bíró zsidókat ki fogják szűrni és a hamis menlevelet felmutatókat „újra munkára fogják"114. Nem sokkal ezután razziákat rendeztek a svájci védelem alatt álló házakban, hogy kirostálják a hamis menlevelek tulajdonosait; a razziákat a nyilasok szervezték, Theodor Dannecker Obersturmbannfüh-rerrel közösen, aki az Eichmann-féle Sonderkommandót képviselte. Az elfogóttak közül sokakat a Dunába lőttek vagy visszakényszerítettek a hegyeshalmi halálmenetekbe.
A razziák nem állították meg a mentőakciókat. A svájci mentőcsoport tagjai nem hagyták abba erőfeszítéseiket. Mások is folytatták a segítségadást és a mentést, kivált Svédország védelme alatt.
Svédország. Svédország egyedülálló tekintélyt vívott ki magának Magyarországon a magyar nemzet számára a világháború alatt nyújtott szolgálataival. Az első világháborúban a Svéd Vöröskereszt viselte gondját a magyar sebesülteknek és védelmezte a magyar hadifoglyokat, és fontos szerepet játszott az első világháborút követő hadifogolycserében. A Sztó-jay-kormány, ahogy elődei is, ilyenformán újabb hasonló szolgálatvállalásra számított a Svéd Vöröskereszt részéről. Svédország látta el Magyarország képviseletét az ellenséges országokban. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban meglehetősen nagy számban éltek magyar származású állampolgárok, s nem egy közülük igen jómódú, akik védelemre szorultak.
A svéd vezetőknek tudomásuk volt a nácik végleges
megoldási programjáról. Nemcsak külföldi - semlegesek lévén, Európának minden
országában jelenlévő - képviselőik révén tartottak lépést a fejleményekkel,
hanem a svéd zsidó közösség szószólói, így Norbert Masur gyáros, a Zsidó
Világkongresszus képviselője, Gunnar Josephson, a stockholmi zsidó közösség feje,
és Marcus (Mordechai) Ehrenpreis főrabbi révén is.115 A főrabbi
folyamatosan kapott tudósítást az Európa náci uralom alatt álló részeiben folyó
zsidóellenes tevékenységről, és elsősorban a svájci és Svájcban székelő
nemzetközi zsidó szervezeteken keresztül igyekezett nyomást gyakorolni a svéd
kormányra; ezek a szervezetek Pozsonyból,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1182.pdf
Az egész kötetet lásd: