NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1181
lesztinai zsidó szervezetek is megpróbálták siettetni. A németek folytatták időhúzó taktikájukat, felvilágosítást követelve arról, hogy a közös útlevélre felvett 2000 zsidó benne van-e vagy nincs abban a 7000-ben, akiknek a kivándorlására már volt engedély.108 Ez már szemlátomást csak komédia volt: ebben az időben ugyanis a németeknek már nem állt módjukban lehetővé tenni a zsidók szervezett kivándorlását, igaz, hogy nem is akarták. Azután, hogy Románia kivált a tengelyhatalmak közül, a svájciak és Krausz, nem tudván még a németek valódi szándékairól, új tervet gondoltak ki; e szerint a közös útlevélen szereplő zsidókat a Dunán kellene elszállítani egy fekete-tengeri kikötőig. A svájciak felkérték az angol kormányt a hajók védőkíséretére, de az angolok kereken elutasították őket azzal, hogy „a folyót a szövetséges légierők végig elaknásították"109. A németek ezután barátságban levőnek nyilvánították magukat az arabokkal, és közölték, hogy „ha a zsidók amerikai vagy brit területen vonulnának át, akkor távozásuk lehetősége kedvezőbb színezetet öltene"110. Krausz nyilvánvalóan készpénznek vette ezeket az ígéreteket, ugyanis azonnal értesítette a Jewish Agency isztambuli küldöttségét, hogy a kívánt kiutazási engedélyeket meg lehet szerezni és az új útvonal Svájcon és Portugálián át vezetne. Felkérte a Háborús Menekültügyi Hivatalt, hogy adjon segítséget a szükséges átutazóvízumok megszerzésében.111 Ez újabb kapcsolatkört hozott létre a svájci, a törökországi és a palesztinai zsidó vezetők között, akik nagyon szerették volna tető alá hozni a zsidók kivándorlását, és nem érezték a németek álnokságát ebben a kérdésben. Egészen addig folytak közöttük, valamint a Háborús Menekültügyi Bizottság, a budapesti és berni svájci hatóságok között az üzenetváltások, míg végre a szovjetek fel nem szabadították a fővárost.
Ez idő alatt Lutz és munkatársai, köztük dr. Peter Zürcher
és Ernst von Rufs, Krausszal és más cionistákkal szoros együttműködésben
megpróbáltak lehetőleg minél több zsidót kiszabadítani a nyilasok kezéből. A
Szálasi-kormány égett a vágytól, hogy semleges kormányok elismerjék, ezért
lehetőséget adott korlátozott számú menlevél kiadására, ideszámítva a svájciak
védelme alatt álló zsidók 7000 menlevelét is.112 Először arról volt
szó, hogy ezek november 15-ével elhagyhatják az országot. Amikor aztán a
németek ellenkezése folytán meghiúsult a kivándorlás, az ún. nemzetközi gettóba
irányították őket. Hiába szabtak korlátokat a nyilasok, a menlevelek száma
elképesztő mértékben nőtt, elsősorban az illegalitásban működő cionisták
jóvoltából. A svájci követség védelme alatt tevékenykedő haluc fiatalok
hamis menlevelek ezreit osztották szét a halálmenetekbe sorozott zsidóknak,
éppen a németeknek való átadás küszöbén mentvén meg őket. (Sok magyar
keretlegény vagy mert megvesztegették, vagy csak egyszerűen szánalomból,
különösebb ellenőrzés nélkül
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1181.pdf
Az egész kötetet lásd: