1180 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
(d) feltétel nélkül kiadják a ki- és átutazó engedélyeket mindazoknak, akik a Nemzetközi Vöröskereszt, a svájci kormány vagy a Svéd Vöröskereszt pártfogoltjai;
(e) garantálják, hogy a már elszállítottak életben maradnak;
(f) elismerik, hogy a nekik átadott zsidók vagyona továbbra is a magyar állam tulajdonát képezi.100
Mindeközben tovább folytak a „tárgyalások", csak már új alapokon. A svájciak javasolta útvonal helyett (amelyhez már megvoltak a szükséges magyar kiutazó- és a román átutazóvízumok) a németek most amellett kardoskodtak, hogy a zsidókat Nyugat-Európán át kell küldeni Lisszabonba. A cél a kivándorlás késleltetése, ha nem éppen teljes megakadályozása volt: a romániai útvonalhoz olyan engedély kellett, amelyet a budapesti német követség is kiadhatott, a lisszaboni úthoz viszont csak Berlin adhatott kiutazó- és átutazóengedélyt.
A svájciak kiutazási engedély iránti kérését a zsidók Románián keresztüli eltávozására így augusztus 14-én elutasították. Az elutasítás Hezinger augusztus 4-i javaslatára épült, amely egybevágott Himmler nézeteivel. Hezinger és munkatársai azzal érveltek, hogy a magyarok nem voltak hajlandók a Führer utasításában megadott feltételek mellett újraindítani a deportálásokat és hogy a zsidók palesztinai kivándorlása ellentétben állna Németországnak a jeruzsálemi főmuftival kapcsolatos álláspontjával.101
A svájciak augusztus 25-én, augusztus 31-én és szeptember 11-én megismételték kéréseiket. Ekkorra Románia már átállt, és a svájciak felvetették, hogy a 2000 németet, akit ellenségként táborba zártak, kicseréléssel ki lehetne szabadítani.102 A németek, még mindig bízva abban, hogy végül is módot találnak a végleges megoldás programjának végigvitelére, egyre húzták a tárgyalásokat. A Szálasi-puccs után a svájciak formálisan hozzájárultak egy olyan javaslathoz, amely szerint Svájc103 „rövid tartózkodásra" befogadna 8000 magyar zsidót, ^feltéve, hogy az amerikai és a brit kormány garantálja és elvégzi gyors kivándoroltatásukat"104. E terv szerint a magyar zsidók svájci átmeneti táborokban maradnának, míg el nem intéződik Palesztinába vagy Észak-Afrika szövetségesek elfoglalta részébe való távozásuk.105 Az angolok nyugtalankodtak, s aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a 8000 magyar zsidónak nem lehet csupa valódi palesztinai bevándorlási engedélye. Amiatt is kétségeik voltak, hogy ha ezeknek a zsidóknak engedélyezik a Palesztinába való belépést, akkor ezzel esetleg nem lépik-e túl a bevándorlási kontingenst.106
Azok között, akiknek a svájciak ideiglenes tartózkodást
ajánlottak fel, 1000 gyermek is volt; ezeket eredetileg július 25-én svájci
„nyaraltatásra" kísérelték meg Svájcba vinni.107 A kivándorlást
svájci, isztambuli és pa
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1180.pdf
Az egész kötetet lásd: