NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1179
ló tervezett eltávolítását, ha már majd folytatódik, a lehető legnagyobb hirtelenséggel és olyan rövid idő alatt szándékozik véghezvinni, hogy már régen el lesznek távolítva, mire bárkinek is esélye volna idegen országokba szóló utazási okmányokat vagy vízumokat beszerezni"99 .
E kérdéseket újra megvitatta a minisztertanács augusztus 10-i ülésén. A külügyminisztériumi álláspontot ugyanezen a napon egy Gsopey Dénestől, a minisztérium politikai osztályvezetőjétől származó memorandum fejtette ki. A minisztertanács államtitkárának, Bárczy Istvánnak címzett irat felvázolta a zsidókérdés lehetséges rendezését. A zsidókérdések „nyugvópontra juttatását" a memorandum szerint egyaránt megkívánták az ország belpolitikai érdekei, a magyar-német kapcsolatokból fakadó szükségletek, illetve az országnak a semleges államok és a Nemzetközi Vöröskereszt irányában fennálló kötelezettségei azzal kapcsolatban, hogy a korlátozott kivándorlást a németek milyen feltételekhez kötötték. A memorandum szerint Budapest sárga csillagos házaiban 164 000 zsidó élt, akik közül 20 000 volt az áttértek száma, és kb. 10 000 azoké, akik a különféle kivándorlási lehetőségekre vártak. A fennmaradó 134 000 zsidóra, illetve a munkásszázadokban szolgáló zsidókra vonatkozóan a memorandum a következőket javasolta:
1. a galíciai és a beszivárgott, mintegy 50 000-60 000 főnyi zsidóság eltávolítását esetleg fel lehet ajánlani;
2. vissza kell tartani a jelenleg munkaszolgálatot teljesítő zsidókat (feleségeikkel, gyermekeikkel és esetleg szüleikkel együtt) az ország munkaerő-szükségleteinek kielégítésére. A családtagokat vidéki gettókban helyeznék el ugyanúgy, mint a németek Theresi-enstadt 45 000 zsidóját;
3. ugyancsak visszatartanák a mentesített, illetve a kormányzói mentesítéssel rendelkező zsidókat, de csak egy bizonyos létszám határáig.
A külügyminisztérium azt javasolta, hogy a kormányzónak a fentiekről szóló nyilatkozatát követnie kell a németek nyilatkozatának, amely felajánlaná, hogy a németek
(a) elismerik, hogy ezzel a magyarországi zsidókérdést elintézettnek tekintik, és legalább biztonsági szolgálatukat (SD) visszarendelik Magyarországról;
(b) megszakítják a kapcsolatot a magyarországi Zsidó Tanáccsal, és nem szállíttatnak el zsidókat (Kistarcsáról, Sárvárról) saját hatóságaikkal;
(c) nem tárgyalnak közvetlenül, magyar szervek
megkerülésével a zsidókkal azok kivándorlása tárgyában;
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1179.pdf
Az egész kötetet lásd: