1178 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
azért felvetette, hogy bizonyos külön megjelölt utcákba, sárga csillagos házakba kellene őket koncentrálni. Grell, Veesenmayer és Winkelmann válaszát ismertetve Lutzcal megjegyezte, hogy „az effektív elutazások megkezdése azonban függővé van téve egy, a magyar és német kormány között még tárgyalás alatt levő politikai kérdéstől"93.
A Grell említette politikai kérdés azon feltételekre vonatkozott, amelyek mellett Hitler hajlandónak mutatkozott hozzájárulni a 7800 zsidó kivándorlásához. Veesenmayer és Ribbentrop tanácsát méltányolva, Hitler jóváhagyta e zsidók kivándorlását, „feltéve, hogy a magyarok hozzájárulnak a maradék zsidóság deportálásának mihamarabbi folytatásához"94.
Lutz, Grell megjegyzésétől némileg elbizonytalanodva, a Sztójaytól kapott ígéretek alapján tovább folytatta a kivándorlással kapcsolatos előkészületeket. Július 24-én Krausszal együtt létrehozta a Vadász utca 29 . alatt az „üvegház"-at (lásd a 29. fejezetet).95
A kivándorlásra bejegyzetteket „idegen nemzetiségűeknek" minősítették, hogy így mentesüljenek minden zsidóellenes intézkedés alól, és külön megjelölt „svájci védettségű" házakba költöztették át őket, a Pozsonyi útra és környékére. Végül is megkapták a menleveleket (Schutzb-riefe vagy Schutzpasse), amelyek igazolták, hogy birtokosuk „szerepel a közös palesztinai útlevélre várók között és távozásáig a svájci követség védelme alatt áll"96. Rövid idő alatt csakugyan összeállítottak két közös, 2195 nevet tartalmazó útlevelet.97
A magyar kilépési és a román átutazási vízum beszerzése után, augusztus 3-án a közös útlevelet benyújtották a német követségre távozási engedélyért, hogy a névsorban szereplő zsidók Románián át Palesztinába mehessenek.98 A Sztójaynak és a magyar kormány más tagjainak adott ígéretük ellenére a németek sohasem gondoltak arra, hogy a Hitler által szabott feltételek teljesítése nélkül akár csak egy zsidót is kivándorolni engedjenek.
Persze ezek a feltételek is pusztán arra szolgáltak, hogy
rábírják a magyarokat a deportálások folytatására. Ez részben ki is derült
Veesenmayer Ribbentropnak küldött július 25-i jelentéséből. Veesenmayer
beszámolt arról, hogy a svájciak 40 000 magyar zsidónak tartogatnak palesztinai
bevándorlóokmányokat, sietve hozzáfűzte azonban Eichmann és Himmler idevágó
véleményét is. Eichmann úgy nyilatkozott, hogy Himmler semmi körülmények között
nem menne bele a zsidók palesztinai kivándorlásába, mert ezek a zsidók
^biológiailag kivétel nélkül mind értékes anyagot" képviselnek. Eichmann
eltökélte, hogy történjék bármi, ő ragaszkodik a végleges megoldáshoz. Készen
állott arra, hogy szükség esetén „új döntést kér a Führertől", de bizonyos
volt benne, nem kell ehhez a végső lépés--hez folyamodnia, mert mint
Veesenmayer írja, „a zsidók Budapestről va
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1178.pdf
Az egész kötetet lásd: