NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1177
ború kitörésétől fogva német érdekeket is képviselt, 1941 végén helyezték át Budapestre, és 1942. január 2-án nevezték ki a svájci követség idegen érdekek védelmét ellátó osztálya vezetőjévé. E poszton képviselője volt Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Nagy Szövetség 14 további tagországa érdekeinek. Mint a brit érdekek szószólója, a német bevonulás után az „idegen" zsidók képviselőjeként is működött, közéjük értve az angol és amerikai nemzetiségűeket, valamint a palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkezőket: magyar és egyéb zsidókat.90
Lutz a svájci követ, Maximilian Jäger91 társaságában július 21-én felkereste Sztójayt, s öt kérdésben kérte a magyar kormány együttműködését és kezességét a zsidók kivándoroltatásának megkezdése előtt:
- a kivándorlási jegyzékeken szereplő zsidókat se külföldi munkára ne küldjék, se belföldi munkaszolgálatra ne mozgósítsák;
- a magyar kormány tisztázza, hogy vajon a németek csakugyan úgy döntöttek-e, mint hírlik, hogy meggátolják a palesztinai kivándorlások lebonyolítását;
- a magyar kormány kísérelje meg elérni a németeknél; hogy a szükséges kiutazási engedélyeket (Durchlass-Schein) Budapesten adják ki úgy, hogy a zsidókat csoportos útlevelekkel lehessen kiutaztatni;
- a belügyminisztérium vonja vissza a Zsidó Tanácsnak szóló azon rendelkezését, amelyben külön tábor felállítását írja elő a várhatólag 9000 kivándorló elhelyezésére, minthogy a németek az egybegyűjtés tényét kihasználva megkísérelhetik a zsidók deportálását, amint azt néhány nappal korábban Kistarcsán tették;
- a belügyminiszter személyesen fogadja Lutzot, ha a kivándorlás lebonyolításának részletei ilyen találkozást szükségessé tennének.92
Sztójay megnyugtató választ adott Lutznak. Haladéktalanul
érintkezésbe lépett Jaross-sal, és azt javasolta, hogy a kivándorlási listákra
felvett zsidók a formaságok elintéződéséig maradjanak meg otthonaikban.
Megkereste Veesenmayert és Otto Winkelmannt is, az SS és a rendőrség
főparancsnokát, akik a források szerint a Svédország és Svájc által
előterjesztett kivándorlási tervekkel kapcsolatos ismert német álláspontot
ismételték meg. Ezt részben igazolta az a július 23-án a magyar
külügyminisztériumban tartott tárgyalás, amelyen jelen volt Lutz, Csopey Dénes,
a politikai osztály vezetője, Moór Oszkár miniszteri tanácsos, valamint Theodor
Horst Grell, a német követség zsidószakértője. Csopey a kivándorlás technikai
előkészítésének folytatására buzdította Lutzot. A találkozó pozitív kicsengése ellenére két megnyilatkozás
határozottan nyugtalanította Lutzot. Csopey beszámolt arról, hogy Jarossnak
ugyan nem volt kifogása az ellen, hogy a zsidók otthonukban maradjanak, de
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1177.pdf
Az egész kötetet lásd: