1176 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS

hangján alapult, amelyet (az auschwitzi jegyzőkönyv rövidített változatával együtt) Krausz küldött el Genfbe június 19-én. A sVájci sajtó leleplezéssorozatot közölt a német koncentrációs táborok valóságáról, s ebben külön figyelmet szenteltek a magyar zsidóság elpusztításának.⁸³ A Kra-usz-féle anyag hitelét csak növelte, hogy nagy nevű svájci akadémikusok és teológusok által aláírt, július 4-i kísérőlevéllel együtt terjesztették.⁸⁴ E naptól fogva a sajtóhadjárat olyan mértéket öltött, hogy Tahy Imre, a berni magyar ügyvivő figyelmeztetni volt kénytelen a magyar kormányt a lehetséges következményekre. Július 14-i jelentésében megnevezi a zsidók iránti rokonszenvről és Sztójay-ellenességről tanúbizonyságot tévő fon-tosabb újságokat és folyóiratokat.⁸⁵

A sajtóhadjárattal egy időben az egyházi csoportok és politikai szervezetek által szervezett tiltakozó gyűlésekre is sor került. Július 10-én például a Svájci Szociáldemokrata Párt tiltakozó nagygyűlést rendezett a magyar zsidóság kiirtása elleni tiltakozásul. A szónokok követelték, hogy a kormány, mint a Vöröskereszt hazájának képviselője, Svédország példáját követve ítélje el a magyarországi „rettenetes eseményeket"⁸⁶. Hasonló kívánságoknak adtak hangot a kantoni kormányzati szervek, mint például a bázeli Nagy Tanács, a Caritas Szövetség és egy sor más egyházi szervezet. A magyarországi zsidóüldözés borzalmai ellen tiltakozott például Zürich Kanton Egyházi Tanácsa (július 7-i dátummal) és több vezető egyházi férfiú is, akik ez ügyben szót emeltek a bázeli katedrálisban július 13-án tartott istentiszteleten.⁸⁷ Később, még ugyanebben a hónapban a katedrális előtt került sor a svájci dolgozóknak a magyar zsidóüldözések elleni megmozdulására is.⁸⁸

A sajtókampány, és a többi náci- és nyilasellenes tüntetés főként a Svájcban működő számos nemzetközi és helyi zsidó szervezet kezdeményezésére indult meg. Ezekben különleges szerepe volt Georges Mantel-lónak (Mandl Györgynek), aki akkoriban El Salvador-i tisztségviselő volt Svájcban (lásd a továbbiakban).

A semleges és a szövetségesekhez tartozó államokban is a svájciakhoz hasonló magyarellenes kampányok szerveződtek. Ezek együttes hatására a Sztójay-kormány fogékonyabbá vált a még élő zsidók sorsának enyhítésére tett javaslatokra. Carl Lutz, a svájci követség konzulja, érzékelve a Horthy által leállított deportálások után megváltozott légkört, lépéseket tett a 7000 palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkező zsidó kiván-doroltatására. Krausszal szorosan együttműködve⁸⁹ Lutz hamarosan a magyarországi tömegpusztítások korának egyik hősévé emelkedett.

Lutz a George Washington Egyetem elvégzése után, 1924 óta állt a svájci diplomácia szolgálatában. Washingtonban és Philadelphiában működött, míg 1935-ben Palesztinába nem rendelték. Itt a második világhá

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1176.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/