NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1175
csak részben teljesítették; több ezer gyereket, különösen az NVKA szekciója által kezelt épületekben elszállásolt zsidó gyerekeket, át kellett vinni a gettóba.
A semleges államok álláspontja és lépései
A semleges államok képviselőinek részvétele az NVK és a nunciatúra által a nyilas időszakban tett közös erőfeszítésekben csak betetőzése volt annak a tevékenységüknek, melyet röviddel az ország német megszállása után kezdtek meg. A semleges államok képviselői, ha ügyeltek is arra, hogy ne kerüljenek összeütközésbe sem a Harmadik Birodalommal, sem a magyar kormánnyal, minden tőlük telhetőt megtettek a Budapesten megmaradt zsidók helyzetének enyhítésére.81 Ebben kiemelkedően tevékenyek voltak Svájc és Svédország képviselői.
Svájc. Svájc röviddel azután vált érintetté a magyar zsidóügyekben, hogy Nagy-Britannia - mivel Magyarország részt vett a tengelyhatalmak Jugoszlávia elleni akciójában - 1.941. április 8-án megszakította kapcsolatait Magyarországgal. A svájciak vállalták Budapesten Nagy-Britannia érdekeinek képviseletét, majd Pearl Harbor után Amerika és más szövetséges hatalmak érdekeit ist E minőségükben felelősséget vállaltak a magyarországi zsidók palesztinai kivándorlásának elősegítéséért. A Jewish Agency Palesztina Hivatalának Krausz Miklós (Moshe) vezette budapesti fiókja történetesen épp három nappal a német megszállás előtt kapott a Jewish Agency isztambuli irodája, személy szerint Chaim Barlas révén 600 palesztinai bevándorlási igazolványt. Noha az újonnan beiktatott Sztójay-kormány hozzájárult az NVK képviselőjének, Jean de Bavier-nak a kéréséhez, és április elején kiadta a távozásra való felhatalmazást, német jóváhagyás nélkül nem lehetett lebonyolítani a kivándorlást. Ez a hónap végén adatott meg, a Kasztner-Eichmann-egyezkedés nyomán, különféle vitás mentési ügyletek alapjává válva (lásd a 29. fejezetet).
KasZtner és a budapesti Mentőbizottság más tagjai tehát az SS-szel álltak tárgyalásban; Krausz viszont, aki eredetileg egyetértett a fenti megoldással, végül is más mentési próbálkozások mellett döntött. A június 26-i koronatanácsi ülés úgy határozott, hogy elfogadja egyes semleges és a szövetségesek közé tartozó államok 7800 zsidó kivándoroltatására tett felajánlását. A 7800-ból 300-400-nak a kivándorlásáért a svédek kezeskedtek, annak a 7000-nek a kivándorlásáért, pedig akiknek palesztinai bevándorlóokmányuk vagy brit bebocsáttatási nyilatkozatuk volt, a svájciak vállaltak kezességet. A budapesti svájci követség április 26-án folyamodott e zsidók .számára távozási engedélyért.82
A koronatanács döntése részben annak a tudósításnak a
svájci vissz
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1175.pdf
Az egész kötetet lásd: