1174 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
dát vezetett Kassán. Amikor november elején megindultak a halálmenetek, Újváry úgy határozott, hogy kibővíti mentőakcióit és ezekbe bevonja a nunciatúrát is. Amikor az előre aláírt menlevelek „illegális" elosztásának elképzelésével előállt, a nuncius állítólag még biztatta is: „Fiam, amit maga megtesz, az Istennek és Jézusnak tetsző dolog, mert ártatlan embereket ment meg. Tehát én előre feloldozom magát. Végezze tovább a munkáját Isten dicsőségére."77
Újváry működésének hatásosságát növelte, hogy összekötő szerepet játszott az NVK és a csendőrség között; ebben a beosztásban Ferenczy László alezredessel, a vidéki deportálások felügyeletével megbízott csendőrtiszttel is együttműködött. Hármas szerepét kihasználva, jó kapcsolatot épített ki Szentandrássy Andrással, az óbudai téglagyárban szolgálatot teljesítő magas rangú rendőrtiszttel, akinek révén számos zsidót sikerült az utolsó pillanatban megmentenie a deportálástól. Ezek a zsidók, keresztlevéllel ellátva, rendszerint kolostorokban, rendházakban és más egyházi intézményekben húzódtak meg. Ezeket az erőfeszítéseket sok tekintélyes magyar ember támogatta, köztük báró Apor Gizella és gróf Pe-jakevich Mária. Üjvárynak a nunciatúra kebelében végzett mentőtevékenysége különösen nagy segítség volt a hegyeshalmi halálmeneteknél. Segítőtársaival - a nuncius által aláírt felhatalmazás és előre aláírt, kitöltetlen menlevelek birtokában - a zsidók ezreit sikerült megmenteniük, még a németeknek való kiszolgáltatásuk előtt.78 Legközelebbi munkatársai között volt dr. Kiss Géza, az NVK-hoz csatlakozott textilkereskedő és dr. Bíró István, az egyik erdélyi parlamenti képviselő. A budapesti gettó felállítása után nem sokkal (december 7-én) Újváry együttműködési osztályt is szervezett, amelynek az lett a feladata, hogy az NVK oltalma alatt egyesítse a semleges államok és a nunciatúra által indított mentőakciókat.79
Az együttműködési osztály, az A és B szekcióval karöltve,
külön erőfeszítéseket tett a gyermekek és a gyermekintézmények óvására. E
célból Újváry kapcsolatba lépett Kemény báróval; munkatársai pedig, köztük
KosztichMüán és Eszterházy József, Kemény kabinetfőnökével, Bagossy Zoltánnal
kerestek érintkezést, aki állítólag egy nyilas terrorosztagnak is vezetője
volt. Amikor a nyilas hatóságok Budapest ostromának kezdetekor úgy határoztak,
hogy a zsidó gyerekeket átszállítják a gettóba, a nuncius és a semleges államok
képviselői egy harmadik, s egyben utolsó tiltakozó jegyzéket küldtek a magyar
kormánynak. A december 20-i jegyzék arra kérte a kormányzatot: engedélyezze,
„hogy az összes gyermekek (anyjukkal együtt, ha csecsemőkről van szó) a gettón
kívül maradjanak a diplomáciai követségek által felállított vagy védelmük alatt
álló menedékhelyeken, vagy a Vöröskereszt különféle intézményeiben"80.
A kérést
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1174.pdf
Az egész kötetet lásd: