1172 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
sekkel kapcsolatban esetleg arra indítaná a németeket, hogy bosszút álljanak az európai zsidók maradékán",
És amikor a főrabbi felvetette, hogy „a pápa nyilvánosan hívja fel a magyar népet: gátolja meg a deportálásokat. Jelentse ki nyilvánosan: bárki, aki akadályozza a deportálásokat, egyházi áldásban részesül, viszont mindenki, aki a németeknek segítségére van, elítéltetik", Monsignore Hughes elvetette a javaslatot. Kijelentette, hogy „a Szentatya attól tartana, hogy a magyar népnek küldött nyilvános üzenet a németeket a maradék magyar zsidóság elpusztítására indítaná".
Amikor pedig Herzog rabbi úgy érvelt, hogy a németek aligha tudnák folytatni a deportálásokat, „ha a magyar püspökök elmennének a táborokba és mindenki előtt kinyilatkoztatnák, hogy ha a deportálások tovább folytatódnak, akkor ők is együtt mennének és halnának a zsidókkal"71, az Hughesnál már süket fülekre talált. A főrabbi szemlátomást éppoly naiv volt a Vatikán álláspontjával kapcsolatban, mint a magyar püspöki kar történeti szerepének megítélésében.
Az október 15-i nyilas hatalomátvétel után a nunciatúra kibővítette az üldözött zsidók javára folytatott tevékenységét. A diplomáciai megoldás szorgalmazása mellett cselekvő részesévé vált a mentőakcióknak, gyakran az NVK-val és a semleges államok követségeivel együtt. A nuncius október 18-án kapcsolatba lépett Kemény Gábor báróval, az új külügyminiszterrel, október 21-én pedig magával Szálasival. Kérte őket, tanúsítsanak nagy önmérsékletet és higgadtságot a zsidókérdés kezelésében, és ügyeljenek a Horthy-időszak idején hozott engedmények betartására. Fellépései a nyilasterror elszabadulásával egyre gyakoribbá váltak. A férfiak és nők kényszermunkára való mozgósítása és az osztrák határ felé elindított halálmenetek láttán a nuncius belátta, hogy Szálasi korábbi, a zsidók deportálása vagy megsemmisítése ellen adott biztosítékainak nem szabad hitelt adni. November 17-én a svéd követ társaságában jegyzéket adott át Szálasinak - ez volt a nunciatúra és a semleges államok követségeinek második közös lépése amelyben követelték, hogy a kormány
- vonja vissza a zsidók deportálására vonatkozó döntését, és állítsa le már folyamatban lévő intézkedéseit, hogy a családjuktól elválasztottak a lehető legrövidebb idő alatt visszatérhessenek;
- biztosítson emberséges bánásmódot (elegendő élelmet, menedéket, orvosi és vallási gondoskodást, életvédelmet) a munkaszolgálat miatt koncentrációs táborba kényszerítetteknek;
- hiánytalanul és lojálisán teljesítse azon
kötelezettségeit, amelyeket
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1172.pdf
Az egész kötetet lásd: