NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1171

rült, a miniszterelnök a nuncius ellenállása dacára is elérte célját, és megakadályozta a pásztorlevél szétküldését.

Sztójay, hogy legalább részben visszanyerje a Szentszék jóakaratát, teljesítette a nuncius külön kérését, amelyben 14 kikeresztelkedett zsidót kívánt mentesíttetni a zsidóellenes törvények alól,⁶⁶ és július 22-én írásban biztosította őt a július 6-án említett engedmények felől. A nuncius ugyan megköszönte az engedményeket, de megjegyezte, hogy „távolról sem tekinthetők kielégítőnek"⁶⁷.

A nuncius a szövetségesek kérésére közbenjárt az internáltak érdekében is. Július 13-án például felkereste a külügyminisztériumot egy, az amerikai kormánytól a Szentszéken át küldött kérést támogatva: hogy mindazokkal, akiket politikai, felekezeti vagy faji okok miatt internáltak, a genfi egyezmény szerint bánjanak, és tegyék lehetővé, hogy élelmiszercsomagot vehessenek át az NVK-tól. Mivel ilyen jellegű internálótábor csak kevés volt Magyarországon - ilyen volt Kistarcsa és Sárvár -, a minisztérium, a miniszterelnökségi titkársággal és a belügyminisztériummal egyetértésben két nap múlva teljesítette a kérést.⁶⁸ Július 31-én, a kis-tarcsai és sárvári „illegális" deportálások után (lásd a 22. és a 25. fejezetet) a nuncius közbenjárt Antal Istvánnál, az igazságügy-miniszternél a 3000 politikai fogoly ügyében, akiket értesülései szerint Komáromon keresztül szándékoznak deportálni.⁶⁹

A deportálásokat hivatalosan ugyan július 7-ével felfüggesztették, Budapest külvárosaiban azonban 8-án és 9-én még folytatódott a deportálás, de felújításuk réme különösen az át nem tért zsidókat veszélyeztetve továbbra is fenyegetett. A budapesti zsidók tervezett deportálásának időpontja, valamint a fővárosból való kitelepítésük terve (amelyet csak előjátéknak tekintettek a deportálásokhoz) erőfeszítéseinek folytatására ösztönözték a nunciust. Monsignore Rótta, akit a budapesti zsidók augusztus 25-i tervezett „áttelepítéséről" hírt adva, a Zsidó Tanács riasztott, augusztus 21-én Portugália, Spanyolország és Svédország képviselőivel együtt hevesen tiltakozott a deportálások újrakezdése ellen.⁷⁰

A szabad világ zsidó vezetői e viszonylag nyugodt periódusban is folytatták próbálkozásaikat, hogy rábírják a pápát a szorongatott zsidók melletti fellépésre. Palesztina főrabbija, Isaac Herzog elkeseredett erőfeszítéseket tett - közvetlen és közvetett módon - annak érdekében, hogy a pápa fogadja. De minden kísérlete meghiúsult. A legtöbb, amit elért, egy Monsignore Hughes-zal, az egyiptomi és palesztinai pápai követtel való találkozás volt, szeptember 5-én. Hughes azt állította, hogy a pápa attól tartva tagadta meg a főrabbitól a Vatikánba való meghívást, hogy egy ilyesfajta látogatás „az Izrael népének megmentésére teendő intézkedé

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1171.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/