NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1169
érseke kéri fel (a Zsidó Világkongresszus nevében), hogy lépjen közbe Magyarországon.60 Amikor aztán a .pápa engedett a kérésnek, akkor -akárcsak a nuncius és a magyarországi egyházi vezetők - diplomatikusan lépett fel.
Június 25-én a pápa a következő táviratot küldte a kormányzónak:
Több oldalról fordultak hozzánk, vetnénk latba mindent, hogy e nemes és lovagias nemzet kebelén belül ne hosszabbíttassanak és súlyosbíthassanak a szenvedések, mélyeket nagyszámú szerencsétlen nemzetisége vagy faji származása miatt már oly régóta keservesen visel. A Mi atyai szívünk nem maradhat érzéketlen ezekkel a sürgető kérésekkel szemben a mi szeretet szolgálatunknak megfelelően, mely minden embert átölel. Ezért személyesen Fő-méltóságodhoz fordulunk, nemes érzelmeire apellálva, abban a teljes bizalomban, hogy Főméltóságod mindent meg fog tenni, ami hatalmában áll, hogy annyi szerencsétlen ember újabb gyásztól és fájdalomtól megkíméltessék. 1
A „zsidó" szó ugyan nem szerepelt az üzenetben, Horthy és környezete azonban tökéletesen megértette a pápai intenciókat. Mialatt a Sztó-jay-kormány az utolsó vidéki zsidókörzet kiürítésével foglalkozott, Horthy már a zsidóellenes intézkedések világvisszhangja miatt aggódott. A gyorsan romló hadihelyzettel tisztában lévén, egyre inkább hajlott legalább a budapesti zsidók megmentésére. Ez az ellentmondásos helyzet világosan visszatükröződik Sztójaynak és Horthynak a nunciushoz, illetve a pápához írott válaszában.
Sztójay a nuncius június 5-i jegyzékére adott június 30-i válaszában kitart kormányának az áttértekkel és a deportálásokkal kapcsolatos álláspontja mellett:
Anélkül, hogy a magyar törvényhozásnak a zsidókérdés rendezésével kapcsolatos irányelveit módjában állana megváltoztatni, a királyi kormány hangsúlyozni kívánja, hogy nem utasítja vissza a kitért zsidók érdekében hozandó különleges megfontolásokat. A királyi kormány ebben a szellemben vizsgálta meg az Apostoli Nunciatúra legutóbbi Jegyzékét, amellyel kapcsolatban álláspontját a következőképpen összegzi:
1. Amint azt már közöltük, a kitért zsidók érdekeit a Magyarországi Zsidók Szövetségének kebelén belül választandó különleges szakosztály fogja képviselni. Addig is, amíg ezen szövetség alapszabályai jóváhagyatnak, az Ideiglenes Intézőbizottságban Török Sándor úr képviseli a kikeresztelkedett zsidókat. Minden szükséges intézkedés megtörtént annak érdekében, hogy a kitért zsidók képviselőjének működését elősegítsék.
b) Felhasználva az alkalmat, megjegyezni kívánjuk, hogy a
magyar zsidók nincsenek kitéve deportálásnak. Nagyszámú zsidó fizikai munkást
bocsátottak a német kormány rendelkezésére. Az a tény, hogy velük együtt
családjukat is Németországba vitték, annak a megfontolásnak következménye, hogy
a családokat ne válasszák szét, mert nagyobb munkateljesítmény várható azoktól
á zsidóktól, akikre családjuk jelenléte megnyugtatóan hat. Minden
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1169.pdf
Az egész kötetet lásd: