NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1167

Ez a beadvány különös fontossággal bír a Vatikán történetében, mert ismereteink szerint ez volt az első, a Szentszék képviseletében benyújtott hivatalos tiltakozás a zsidók deportálása ellen.⁴⁹ Hasonlóan az ezt követő összes beadványhoz, hangja diplomatikus és személytelen volt. A nuncius kétségtelenül tisztában volt a deportálások realitásával. Május 15-én Sztójay miniszterelnökhöz intézett beadványában szó szerint a következőket írta: „Mindenki tudja, mit jelent a deportálás a gyakorlatban"⁵⁰, eljárása ugyanakkor a Vatikán által megszabott politika keretein belül maradt. A korszak egyik kutatója írta: „a Vatikán egyeden képviselője sem mondta el nyilvánosan a katolikusoknak, hogy nem szabad együttműködniük, mert Németország a zsidók szisztematikus és teljes kiirtását tervezi, és a zsidók legyilkolása bűn" .⁵¹

A tiltakozó beadvány mellett a nuncius személyes feljegyzést is küldött Sztójaynak, melyben kérte, hogy támogassa a három kérést, és felhívta arra a figyelmét, hogy szakadatlanul tájékoztatni fogja a Szentszéket a magyarországi fejleményekről.⁵²

A minisztertanács május 17-én elfogadta a nuncius kérelmét, miután a magyar egyházak vezetői is hasonló óhajokat terjesztettek be Sztójay javaslatainak megfelelően, a tanács úgy döntött, hogy

- felkéri a belügyminisztert: a Zsidó Szövetség alatt külön osztály foglalkozzék a kikeresztelkedett zsidókkal;

- ahol az elkülönítési eljárás még nem fejeződött be és ezt a kikeresztelkedettek kifejezetten kérik, őket a zsidók számára kijelölt házak külön részébe kell elhelyezni;

- kikeresztelkedett zsidók sem mentesíthetők a külföldi munkára való kiküldés alól, gonoskodás történik arról, hogy ez humánusan, családjukkal együtt történjék;

- olyan intézményt kell felállítani, amely egyes személyeket mentesíthet a zsidótörvény hatálya alól, a nemzet különleges érdekéből.⁵³

A források szerint a minisztertanács Jungerth-Arnóthy révén is kapott üzenetet, aki ellenszenvvel viseltetett a belügyminisztériumi Jaross-End-re-Baky-csoport politikája iránt, és különösen érzékeny volt a külföldi reagálásra. Közölte, hogy a nuncius megmutatta neki XII. Pius pápa levelét, amely szerint „Magyarország Szűz Mária és Szent István országa, amelynek becsületére örök szégyenfoltként tapad a zsidókkal szembeni bánásmód."⁵⁴

Május 27-én a külügyminiszter tudósította a nunciust a minisztertanács határozatairól. A közlemény csupán megismételte a szabványszerű választ, hogy a szállítás humánus körülmények közt folyik és külföldi

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1167.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/