NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1165
háború alatti szerepének egyik kutatója így összegzi ennek a még akkor is vallott felfogásnak a hibáit, amikor a zsidók már folyamatosan váltak tömeggyilkosságok áldozatává:
.. .Ha XII. Pius nyilvánosan vádolja a tömeggyilkosokat és a vatikáni rádió is ezt széles körben kisugározza és a püspökök felolvassák a szószékről, akkor zsidóknak és keresztényeknek egyaránt tudomására jutott volna, hogy mivel jártak a keletre való deportálások. A pápának hittek volna, ha a szövetségesek rádióadásait háborús propagandának gondolva, vállat vontak is. Ez sok deportáltat figyelmeztetett volna és fordított volna a szökés felé, akik így egyszerűen elfogadták a németek ígéreteit arra nézve, hogy pusztán csak áttelepítés vár rájuk. Sokkal több keresztény segítette és óvta volna a zsidókat; sokkal több életet lehetett volna megmenteni.44
A kiátkozással való fenyegetés az ultraradikálisokat valószínűleg nem rettentette volna el gyászos elgondolásaik véghezvitelétől, de talán hatással lett volna sok olyan katolikusra (és más keresztényre) Európában, akik cselekvő részesei voltak a végleges megoldás valóra váltásának. 1944 nyarának elején a pápa éppily elutasító volt egy, a magyar zsidók ügyében nála járt küldöttséggel is, amely Róma főrabbijából, Gil Jakovból, az akkoriban Róma környékén állomásozó Zsidó Brigád tábori lelkészéből és Ben Dórból, a Davar tudósítójából állott. A küldöttség által szorgalmazott pozitív lépések helyett állítólag csak kijelentette, hogy „imádkozni fog" az áldozatokért.45
A pápa első közvetlen beavatkozása egy Horthynak küldött diszkrét diplomáciai kérés volt, annak a „nagyszámú szerencsédennek" a védelmében, akit „nemzetisége vagy származása miatt" üldöznek (lásd a továbbiakban). De ez a kérés is akkorról való, amikor a vidéki deportálások már lassan végük felé közeledtek, és csak arra a nagy nyomásra történt, amit az amerikaiak fejtettek ki azután, hogy az auschwitzi jegyzőkönyv nyomán a svájci és a svéd sajtó leleplezéseket tett közzé.
A Vatikán a hírek szerint 1944 áprilisának végén az elsők
között kapta meg az auschwitzi jegyzőkönyv másolatát. Ezt Giuseppe Burzio, a
pozsonyi nuncius révén küldték el a Vatikánnak.46 Bár a jegyzőkönyv
hitelessége felől a magyar zsidókra nézve baljós következményeket illetően nem
maradt semmi kétség, a Vatikán június végéig még csak választ sem adott, amikor
is egyik titkos megbízottja, Monsignore Mario elment Szlovákiába, a két
auschwitzi szökevénnyel beszélni (lásd a 23. fejezetet). Csak Monsignore Mario
beszámolója és a svájci sajtóban megjelent leleplezések után határozta el a
pápa, hogy személyesen fog Horthyhoz fordulni. Június 25-i távirata ugyan már
megkésett volt ahhoz, hogy bármi hasznára lehessen a vidéki zsidóknak, de
szerepet játszott Horthy elhatározásában, hogy megmenti a budapesti zsidókat. A
Vatikán álláspontját hathatósan fejtette ki az apostoli követ, Angelo
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1165.pdf
Az egész kötetet lásd: