1164 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
mondani, amit a német emberek ellenséges fellépésnek vehetnének egy rettenetes háború közepette"37.
A szabad világ zsidó vezetői megpróbáltak kiemelkedő katolikus egyházi és politikai személyiségeket rábeszélni arra, hogy járjanak közben a pápánál: hagyjon fel a hallgatással. Legtöbb próbálkozásuk hiába való volt. Egyes katolikus méltóságok, mint például Edouard Theunis, Belgium korábbi miniszterelnöke, arra hivatkozva tagadta meg befolyásának latba vetését, hogy „Oszentségének súlyos okai vannak arra, hogy álláspontját ne hozza nyilvánosságra"38. A zsidó vezetők által felkeresett világhírű katolikusok közül, ahogy mondják, egyetlenegynek volt bátorsága elítélni a pápa hallgatását: Jacques Maritainnek, az ekkoriban számkivetettségében, az Egyesült Államokban élő neves filozófus-teológusnak.39
A zsidó csoportok számos alkalommal fordultak kéréssel a Vatikánhoz. Rendesen azt a választ kapták, hogy „a Szentszék mindent megtesz, amit tud"40. A pápa hallgatásának okai igen szerteágazók és nem mindenben igazolhatók. Egyes tudósok szerint a Szentatya „Németország iránti elfogultsága" miatt nem emelt végül is szót a megsemmisítések ellen, és azért, mert „minden másnál jobban tartott Európa bolsevizálódásától". A több mint 20 millió katolikust számláló német nép iránti meleg érzületei és a német kultúra nem titkolt nagyrabécsülése alighanem húszéves németországi, pápai nunciusi szolgálatából eredhettek. A Vatikánnak a bolsevizmustól való irtózata érthető volt: a vatikáni vezetők nem rejtették véka alá, mennyire tartanak tőle. A pápa, egyik titkárának, Róbert Leiber atyának a szavai szerint „mindig veszélyesebbnek látta az orosz bolseviz-must, mint a német nemzetiszocializmust". 1943 nyarának végén, Olaszországnak a háborúból való kikerülése után Monsignore Maglione kijelentette, hogy „Európa sorsa a keleti fronti német győzelemtől függ"41.
A pápa, noha bizonyára elszörnyedt a nácik bűnein,
valószínűleg úgy érezte, hogy nem ítélheti el a zsidók tömeges legyilkolását
anélkül, hogy ne helytelenítse mindjárt más csoportok tömeges elpusztítását, és
nem pellengérezheti ki a németeket úgy, hogy egy szót se szóljon a szov-je-tekről.42
Meglehet, nem akarta megingatni a német katolikusok állampolgárihűségét, akik
között számosan harcoltak a bolsevizmus elleni küzdelem élvonalában, vagy nem
akarta eljátszani a Vatikán semlegességét. Lehetséges, hogy azért volt
tartózkodó a zsidókérdésben, mert - akárcsak sok más egyházi vezető Európában,
köztük a magyarországi Serédi Jusztinián bíboros — felismerte, hogy lényegében
minden előzetes diplomáciai erőfeszítése zátonyra futott. A Vatikán maga
leggyakrabban azzal a magyarázattal szolgál, hogy ez a pápai politika, amely a
nyilvánosság előtt nem szólt a zsidók helyzetéről, a zsidók javára folytatott
titkos politika veszélyeztetését kívánta elkerülni.43 A katolikus
egyház
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1164.pdf
Az egész kötetet lásd: