1160 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS
svájci zsidó szervezet vezetőjével; erre augusztus 10-én egy nagyobb találkozó következett, amelyen részt vett Huber és a 17 legnagyobb Svájcban működő belföldi és nemzetközi zsidó szervezet és ügynökség képviselője, egyebek közt a Zsidó Világkongresszus, a Jewish Agency, a Palesztina Hivatal és a Joint küldöttei. Burckhardt ismertette a magyarországi zsidók helyzetét, a fő hangsúlyt az NVK tevékenységére helyezve. A találkozó egyik célja az volt, hogy megértesse a helyi és nemzetközi zsidó szervezetek vezetőivel: egybe kell hangolniuk tevékenységüket.19 Noha a tanácskozásokat, akárcsak a zsidó szervezeteknek benyújtott feljegyzéseket és memorandumokat, bizalmasan kezelték, a németek mégis tudomást szereztek tartalmukról. (Gyakran elcsípték a leveleket, köztük olyan emlékiratok másolatát is, mint amilyet a zsidó vezetők küldtek isztambuli vagy palesztinai vezetőtársaiknak.20)
Az NVK sohasem érte el a Veesenmayer előtt júliusban felvázolt célokat; augusztusban pedig már jobban érdekelte két másik, a zsidó közösségnek nagy fontosságú terv: a spanyol, svájci támogatással lebonyolítandó emigrációs elgondolások és a gyermekek mentése. Július 12-én a Zsidó Tanács értesítést kapott, hogy Spanyolország kész 500 gyermek befogadására. A budapesti spanyol ügyvivő, Angel Sanz-Briz javaslatára a Tanács rábírta az NVK-t, hogy vegye oltalma alá a külföldi védettségű gyerekeket. Az NVK augusztus elején igent mondott e javaslatra, így legális mozgástere bővült, mert az „idegen" állampolgárok védelmére is kiterjeszthette működését.
A spanyol felajánlástól indíttatva Burckhardt augusztus
9-én felkereste Bothmer Károly bárót, a berni magyar követség vezetőjét. A báró
azt javasolta, hogy Hans Bachmann, az NVK főtitkára találkozzék Tahyval, aki
korábban kezeskedett az NVK-nak azért, hogy a palesztinai kivándorlási
engedéllyel, vagy semleges országoktól való beutazási engedéllyel bíró magyar
zsidók elhagyhatják az országot. A Csopey által augusztus 26-án tolmácsolt
magyar válasz úgy szólt, hogy a magyar kormány el fogja ismerni az NVK illetékességét
minden olyan segély- és kivándorlási ügyben, amelyet a magyar kormány képvisel
vagy kezdeményez. Az NVK ki is használta helyzetét, és számos alkalommal
szorgalmazta, hogy a magyar kormány gyorsítsa meg a budapesti svájci követség
által felkarolt 2000 zsidó kivándorlását.21 Továbbította a
szövetséges kormányok ugyanilyen értelmű feljegyzéseit is. Augusztus 16-án
például a brit és az amerikai kormány közölte a magyarokkal, hogy elfogadták
Magyarország korábbi ajánlatát (lásd a 25. fejezetet) és „megteszik a megfelelő
előkészületeket a Magyarországról távozó és semleges külföldre vagy az Egyesült
Nemzetek országaiba érkező zsidók gondozására"22. S jóllehet
ezek az erőfeszítések mindaddig folytatódtak, amíg csak a szovjet erők fel nem
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1160.pdf
Az egész kötetet lásd: