NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1159
csillagos házakat a polgármesteri hivatal szociálpolitikai osztályának vezetőjével, Szentmiklóssy Józseffel együtt kereshetné fel.15 Július 27-én és 28-án Schirmer vezetésével NVK-delegáció járt Kistarcsán és Sárvárott az internálótáborokban; a táborok két tisztességes ember, Vasdényei István, illetve Gribowszki irányítása alatt álltak. A helyzetet mindkét helyen eléggé elfogadhatónak találták. (Előzetesen a delegációnak tudomására jutott, hogy röviddel a látogatás előtt a németek - holott Horthy leállította a deportálásokat és ők maguk biztosítékokat adtak az NVK-nak - szerét ejtették közel 1300 zsidó Kistarcsáról és mintegy 1500 zsidó Sárvárról való deportálásának.)16 A delegáció megtekintett néhány gondosan kiválasztott sárga csillagos házat és zsidó intézményt, s általánosságban, a túlzsúfoltságot leszámítva, kielégítőnek találta a körülményeket.17 A látogatások persze hamis képet adtak a magyar zsidóság helyzetéről. A június 23-i, theresienstadti látogatás nem fedte fel Auschwitz és Treblinka valóságát; Kistarcsa és Sárvár felkeresése nem leplezte le a téglagyárakban és bevagonírozóközpontokban történt borzalmakat, és nem adhatott eligazítást a deportált zsidók sorsát illetően sem.
Eközben Budapesten Schirmer kapcsolatba lépett Edmund Veesen-mayerral, a Német Birodalom magyarországi teljhatalmú megbízottjával, s engedélyt kért arra, hogy a deportáltaknak csomagot küldhessen, hogy meglátogathasson egy tábort, s végül, hogy elkísérhessen egy vonatot Kassára. Veesenmayer, tanácskozván Eichmann-nal (augusztus 2-án) táviratot küldött a német külügyminisztériumba, amelyben azt írja hogy hajlandó lenne teljesíteni az első két kérést, ha „megfelelő élőkészületek történnének". A harmadik kéréssel kapcsolatban azonban hangsúlyozta, hogy azt el kell utasítani, mert „ez sértené az útvonalak és a célállomás titkosságát". Adolf Hezinger, az idegen állampolgárságú zsidók külügy-minisztériumi szakértője hatáskörébe tartozott a válaszadás. Az Inland II. osztály vezetőjének, Horst Wagnernak írott feljegyzésében ugyanazt a választ ajánlotta, mint amit július 10-én Hitler adott a magyaroknak, azon korábbi kérésükre, hogy egyes zsidók kapjanak lehetőséget a kivándorlásra. (Ez válasz volt Svédország, Svájc és az amerikai Háborús Menekültügyi Hivatal kérésére; lásd a 25. fejezetet.) Hezinger azt javasolta, hogy a csomagok szétosztását „csak az után" kellene lehetővé tenni, „hogy újrakezdődik a zsidóknak a Birodalomba való szállítása". Elvetette azt a gondolatot, hogy bárki is engedélyt kapjon deportálóvonat kísérésére, de azt nem tartotta lehetetlennek, hogy „az Eichmann-nal együttműködésben végzett alapos előkészítő munkálatok után" esetleg fel lehessen keresni a táborokat.18
Az NVK bizalmasan értesítette tevékenységéről a svájci
helyi és nemzetközi zsidó szervezeteket. Július 21-én Burckhardt találkozott
néhány
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1159.pdf
Az egész kötetet lásd: