1146 A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁLLÁSPONTJA ÉS LÉPÉSEI
tettek benne aggodalmat az egyre romló katonai helyzetben. A Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása láttán a bíboros kétségbe vonta a kitelepítés hasznosságát, és szorgalmazta Budapest és Esztergom nyüt várossá nyilvánítását.
November 8-án, a Hegyeshalom felé tartó halálmenetek útnak indítása után (lásd a 26. fejezetet) a bíboros tiltakozott a zsidókkal való bánásmód ellen, követelte élethez való joguk tiszteletben tartását, és Szálasi emlékezetébe idézte a Sztójay-kormánynak a deportálások felfüggesztésére tett ígéreteit. Nem sokkal ezután Ravasz püspök beadványt terjesztett elő, melyben öt kívánságot sorolt fel: Budapestet nyilvánítsák nyit várossá; vessék el a város kiürítésének tervét; a zsidók kezelésében alkalmazzanak humánus eszközöket; vessenek véget a deportálásoknak; kezeskedjenek a zsidók életéért. Szálasi válaszát Szőllősi Jenő miniszterelnök-helyettes adta át november 24-én. Közölte az egyházi vezetőkkel, hogy Szálasi ígéreteket kapott Hitlertől a budapesti hidak és közművek épségben hagyására. Tudatta továbbá, hogy a zsidókat elkülönítik, és a munkaszolgálatosokat (köztük az összes ép zsidó férfit és nőt) a német határ közelébe viszik, „hogy orosz megszállás esetén ne állhassanak bosszút a magyarokon''.
Ravasz püspök, akit nem elégített ki a kormány válasza, november 26-án a Svéd Vöröskereszt képviselője, Valdemar Langlet révén kapcsolatba lépett Serédi bíborossal, és javasolta, hogy egy, a három egyház vezetőiből álló küldöttség keresse fel Szálasit. A bíboros, aki ez idő tájt már nagyon beteg volt, haszontalannak ítélvén, elutasította ezt a gondolatot. (Hasonló választ adott korábban a Zsidó Tanács vezetőinek, akik november 14-én táviratban kérték fel közbelépésre* mivel a zsidók összefogdosása és deportálása, a fennálló megállapodások semmibevételével, nemtől és egészségi állapottól függetlenül állandósult.) Miután a bíboros vonakodott az együttműködéstől, a református és az evangélikus egyház püspökei emlékiratot nyújtottak be Szálasinak. Ebben a december l-jén kelt dokumentumban kinyilvánították, hogy a zsidókkal való „bánásmód megcsúfolja Istennek azt az örök törvényét, amely még az ellenséggel szemben is emberséges bánásmódra kötelez, és nemzetünk fejére idézi az igazságos Isten haragját"68.
Miközben az egyházi vezetők a nyilas vezéreknél történő
közvetlen tiltakozásokkal próbáltak enyhíteni a zsidók helyzetén, néhány pap
aktív szerepet vállalt a zsidó életek mentésében. Köztük a legaktívabbak az
áttértek támogatására létrehozott egyházi intézményekkel kapcsolatban állók
voltak.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1146.pdf
Az egész kötetet lásd: