A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁL! ÁS PONTJA ÉS LÉPÉSEI 1145
ban - elöljáróik útmutatása és bátorítása híján - éppoly közömbös volt, minta lakosság. Alkalmankénti tiltakozásaikkor - a zsidókkal szemben tanúsított bánásmód miatt elsősorban - az áttértek érdekei iránt érdeklődtek. Az áttértek helyzetének könnyítése ügyében általában közvetlen elöljáróikhoz fordultak, esetleg felekezetük magasabb rangú vezetőihez. így például a mohácsi Oberndorf Elek evangélikus lelkész, aki három áttért asszony érdekében Radvánszkyhoz írott folyamodványában sok pap nézeteit és érzéseit megfogalmazta:
Tudom azt, hogy a zsidóság égy idegen test volt a nemzet testén, amelyet el kellett távolítani. Nem is ez ellen, hanem ennek módja, a kivitel módja ellen van minden jóérzésű magyar embernek kifogása. Én most panaszaimat kizárólag Istentől reám bízott zsidó fajú, protestáns testvéreimre korlátozom.
Kérelmének végén Oberndorf atya hangsúlyozza, hogy „ sohsem voltam zsidóbarát, de barátja és testvére vagyok azoknak, akik eggyé lettek velem a Krisztusban"65.
A segíteni igyekvő kisebbséggel és tétlen többséggel ellentétben, néhány pap tulajdonképpen a nyilasok mellé állt, s lelki, sőt alkalmanként fizikai támogatást adott a zsidóellenes intézkedések végrehajtásában. Például László Ignác gyergyószentmiklósi főesperes támogatta a zsidó emberek fizikai megsemmisítését.66 Egy másik példa Kun András páter minorita szerzetes, aki állítólag hadilábon állt az egyházi hierarchiával. Puskával és nyilas karszalaggal felszerelkezve részt vett a Városház utca 14. alatti budapesti nyilas főhadiszálláson 300 védett zsidó kínvallatásában. Közülük közel kétszázat később a Duna-parton a folyóba lőttek. Közreműködött a Maros utcai zsidó kórház betegeinek és személyzetének 1945. január 11—i lemészárlásában is, itt állítólag „Krisztus szent nevében" vezényelt tüzet a nyilasoknak. 67
A keresztény egyházak a nyilasuralom alatt
A nyilasuralom alatt a keresztény egyházak vezetői továbbra is közbenjártak a zsidók védelmében. Július elején Antal még azzal tartotta sakkban az egyházi vezetőket, hogy a kormánnyal való nyüt szembehelyezkedés nyilas hatalomátvételhez vezethet. Ennek megtörténte után azonban az egyház folytatta addigi taktikáját, annak ellenére, hogy az általuk oly odaadóan támogatott társadalmi rend már felbomlott.
Ismét a pápai nuncius volt az első, aki óva intette
Magyarország új urait a zsidók elleni rendkívül szigorú intézkedések
felújításától. Október 24-én és 27-én Serédi bíboros is kapcsolatba lépett
Szálasival, november 2-án pedig emlékiratot nyújtott át neki; ebben felvetette
ugyan a zsidókérdést, azonban igazából a kormány tervezett akciói kel
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1145.pdf
Az egész kötetet lásd: