1138 A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁLLÁSPONTJA ÉS LÉPÉSEI
azonnal visszatért, és megerősítette a híradást. Újabb memorandumok mentek Sztójaynak, amelyek figyelmeztették a kormányt jogtalan intézkedéseinek lehetséges következményeire, de a válasz mindig homályos volt és semmitmondó. Ezek az emlékiratok megbélyegezték ugyan a deportálásokat, de inkább csak az áttértek sorsára voltak tekintettel. Az egyházi vezetők jogot kívántak a különböző felekezetek lelkipásztorainak arra, hogy gondoskodhassanak gettóba zárt híveik lelki szükségleteiről, és kérték, hogy minősüljön minden olyan személy kereszténynek, aki e vallást még azelőtt felvette, hogy gyerekei betöltötték volna hetedik életévüket.40
A kegyetlenségekre vonatkozó kimerítő új bizonyítékok birtokában a protestáns egyházak vezetői májusban elmentek Serédi bíboroshoz, hogy a dán egyház példájára indítsanak közös kampányt a kormány zsidóellenes rendszabályainak meghiúsítására. A bíboros hivatalában, a budai Várban csakugyan létrejött e célból egy találkozó, Cavallier Józsefnek, a Szent Kereszt Egyesület vezetőjének jóvoltából, mely nem hozott semmi előremutató eredményt.41 A találkozón CavallierenkívülJánosi József jezsuita páter és az áttérteket a Zsidó Tanácsban képviselő Török Sándor is részt vett. Török szerint, amikor a küldöttség előadta akciótervét Serédinek, a bíboros így reagált: „Ha a pápa őszentsége nem tesz semmit Hitler ellen, mit tehetek én, a magam szűkebb hatáskörében? Az ördögbe is!", és mérgében földhöz vágta a pileolusát.42
A keresztény egyházak lehetséges közös fellépésének szükségességét Cavallier vetette fel Ravasz püspök előtt még május 3-án. Ravasz püspök először június 15-én levélben fordult Serédi bíboroshoz, amelyet Cavallier József vitt el Esztergomba, a hercegprímás székhelyére. Levelében Ravasz felveti a helyes kérdést, de kibúvót hagy, amikor nem ragaszkodik azonnali cselekvéshez: „...mikor látják a keresztény egyházak elérkezettnek az időt arra, hogy ünnepélyes deklarációval ország és világ előtt tiltakozzanak a zsidókérdés megoldásának jelenleg gyakorolt embertelen módja ellen?" Jóllehet gőzerővel folytak a tömeges deportálások, Ravasz püspök azt javasolta, hogy a nyilvános állásfoglalás előtt egy egyházi küldöttség adjon a kormány vezetőinek „egy utolsó, komoly figyelmeztetést"43. A püspököt láthatóan jobban foglalkoztatta az egyház és állam közti kapcsolatok esetleges megszakadásának veszélye, mint a zsidók sorsa.
Szemmel láthatólag figyelmen kívül hagyta egyháza
áttértekkel foglalkozó szerve, a Jó Pásztor Misszió vezetőjének, Éliás József
lelkésznek kéréseit és javaslatait. Éliás 1944 júniusában levelet küldött a
protestáns egyház valamennyi püspökének, melyben azt javasolta, hogy a
keresztény egyházak vezetőiből alakuljon küldöttség, menjen el Sztójayhoz, és
kö
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1138.pdf
Az egész kötetet lásd: