A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁL! ÁS PONTJA ÉS LÉPÉSEI 1137
Tanács" felállítása mellett. Április 6-án ehhez hasonló kéréssel fordult Sztójayhoz.34
Április 12-én a püspök felkereste Tasnádi Nagy Andrást, az országgyűlés képviselőházának elnökét és a kormányzót. Tasnádi Naggyal azért lépett érintkezésbe, hogy megismételje Jarossnak és Sztójaynak beadott korábbi kéréseit, és bizonyos felmentéseket eszközöljön ki a zsidók számára, kivált tudósoknak, művészeknek és katonáknak. A Horthyval való találkozást arra használta fel, hogy kérje a kormányzót: a zsidókérdéssel kapcsolatban őrizkedjék minden olyan állásfoglalástól, „amely az elkövetkezendő kegyetlenségek felelősségét az ő tiszta nevére hárítaná". Ravasz püspök április 28-án újra kihallgatáson járt Horthynál. Előző nap még fogadta a felsőház elnökét, Perényi Zsigmondot, aki tudósította őt a Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon már életbe léptetett zsidóellenes intézkedésekről. Kahán-Frankl Samu és Reiner Imre, a zsidó közösség két vezető egyénisége által eligazítva, Perényi hangsúlyozta, hogy a zsidók gettóba gyűjtése csak előjáték deportálásukhoz, és sorsuk hasonló lesz a lengyel és a szlovák zsidók által elszenvedett sorshoz.35 E Ravasszal történt drámai találkozáskor nyilvánította ki Horthy jóváhagyását az iránt, hogy magyar munkások helyett átadnának Németországnak néhány százezer zsidó munkást.36
Ravasz április 6-i kérésére május 10-én jött meg Sztójay válasza. Ez lényegében megegyezett a Serédi bíboros ugyanilyen kéréseire adott válasszal.37 A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a zsidókérdés megoldása nem vallási, hanem faji alapokon áll. Május 9-én Ravasz püspök a korábbi Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkárának, Mester Miklósnak a társaságában felkereste Sztójayt; Mester egyébként 1944 nyarán szembefordult a németekkel és a nyilasokkal. Május 19-én a püspök újabb beadványt intézett Sztójayhoz, amelyben tiltakozott a zsidókat sújtó intézkedések ellen. Ebben többek között megállapítja: „Jeleket látunk, amelyek arra mutatnak, mintha az elkülönítés mellett az ország határán kívülre való deportálás is előkészületben állna."38 S ez akkor volt, amikor már négy napja teljes lendülettel folytak a deportálások!
Ugyanezen a napon Ravasz fogadta Wilhelm Károlyt, a Zsidó
Tanács egyik vezető tagját, aki informálta őt a kárpátaljai és
északkelet-magyarországi deportálásokról. Kifejtette, hogy itt már nem a zsidók
megaláztatásáról vagy birtokaik kisajátításáról van szó, hanem a puszta
életükről. Kérve kérte a református egyház segítségét. A püspök megnyugtatta
afelől, hogy az egyház megtette ez irányú kötelességét a miniszterelnökhöz
éppen akkor eljuttatott folyamodványban.39 Kassára küldtek egy
fiatal lelkészt, hogy ellenőrizze a Wilhelm-féle beszámoló igazságát. Az szinte
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1137.pdf
Az egész kötetet lásd: