1130 A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁLLÁSPONTJA ÉS LÉPÉSEI
bíborost, hogy felvilágosítást kérjen afelől, miért nem foglal el a hercegprímás és a katolikus egyház püspöki kara határozottabb álláspontot a kormánnyal szemben. A bíboros a nyilvános leleplezés buktatóival és a cenzúrával kapcsolatos nehézségekkel védte felfogását, és közölte a nun-ciussal, hogy számos forrás érdeklődik a budapesti apostoli nunciatura hasznossága felől, „ha semmit sem tesz, vagy senki sem tudja, tett-e valamit, s hogy megtévesztő, ha az apostoli Szentszék fenntartja a diplomáciai viszonyt azzal a német kormánnyal, amely az atrocitásokat végrehajtja"21
Röviddel ezután Sztójay elküldte néhány kollégáját, hogy „világosítsák fel" a bíborost a kormány zsidóellenes politikájáról. Június 2-án az igazságügyi, s egyben a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Antal István járt Serédi bíborosnál; június 7-én Huszovszky Lajos miniszterelnökségi államtitkár látogatta meg, június 8-án Imrédy Béla; végül június 17-én Bárczy István a katolikus püspökökkel együtt meghívta egy, a kormány által adandó ebédre, azzal az ürüggyel, hogy ott majd tisztázzák az egyház felvetette összes kérdést. Ezeken az eszmecseréken a bíboros mindvégig rosszallotta a zsidók elleni intézkedéseket, és amellett szólt, hogy a zsidókat „militarizálni" kellene és az országban alkalmazni vagy talán semleges országokba küldeni őket deportálás helyett. Az ebédmeghívást elutasította, mivel az elfogadást úgy lehetett volna magyarázni, mint a kormánypolitika nyílt jóváhagyását. Sztójay június 19-én egy magánlevéllel próbálta lefegyverezni a bíborost, amelyben arról értesíti, hogy április 23-i emlékiratának öt követelését a kormány gyakorlatilag elfogadta és végrehajtotta.22
Időközben a prímásra újabb nyomás nehezedett, hogy foglaljon nyilvánosan állást, és rázza fel a közvéleményt. Június 15-én Ravasz László püspök, a református egyház vezetője kereste fel egy közösen kiadandó nyilvános nyilatkozat ügyében. Ugyanazon a napon Apor püspök is ismételten nyilvános állásfoglalásra kéri a bíborost.23 A nuncius június 27-én tolmácsolta a pápa óhaját: „a magyar püspöki kar nyüvánosan szálljon síkra a keresztény elvek, valamint a faji rendeletekkel sújtott honfitársaik, különösen a keresztények védelmében". Ez időben a bíboros csakugyan egy, az összes templomban felolvasandó pásztorlevélen dolgozott. Helyettese, Drahos János és néhány püspök még átdolgozta a fogalmazványt. A végső szöveg, amely Apor püspökkel és Czapik Gyula egri érsekkel való tanácskozás után, június 29-én hagyatott jóvá, a következőképpen hangzott:
Krisztusban kedves Híveink!
Az Apostolutódok: az Egyház mindenkori látható Feje és a
többi püspökök
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1130.pdf
Az egész kötetet lásd: