A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁL! ÁS PONTJA ÉS LÉPÉSEI 1129
AMstarcsai deportálás (április 30.)? valamint Észak-Erdély és más területek gettósítása nyomában, amely szintén számos áttértet érintett, a bíboros május 10-én újból felkereste Sztójayt. Ez alkalommal sem a zsidók sorsa aggasztotta. Azt sürgette, hogy a gettókban és a munkaszolgálatosszázadokban különítsék el az áttérteket a zsidóktól, és teremtsenek nekik lehetőséget vallásuk gyakorlására. A deportálásokkal kapcsolatban sürgette Sztójayt: gondoskodjék arról, hogy a deportáltakat kellő eljárás nélkül ne foszthassák meg életüktől. A gettókat illetően különösen az nyugtalanította, hogy az erőszakos átköltöztetések sok kereszténynek terhére voltak.
A hercegprímás számos forrásból, így saját püspökeitől is tájékozódhatott az ország sok vidékén folyó zsidóellenes hadjáratról. 1944. május 11-én például Hamvas Endre csanádi püspök tájékoztatta arról, hogy milyen borzalmakat kellett kiállniuk Magyarkanizsa, Zenta, Zombor és más települések zsidóinak, amikor május elején Szegedre költöztették át őket. Hamvas püspök hangsúlyozta, hogy bármilyen rossz volt is a helyzetük -sokukat a szegedi szalámigyár disznóóljaiban helyezték el -, a hírek szerint Kassa és Nyíregyháza zsidói sokkal rettenetesebb helyzetben vannak. Akármilyen mély volt is azonban Hamvas püspök felháborodása, szükségesnek látta hozzáfűzni, hogy a helyi papság azon fáradozik, hogy „mentesítse az áttérteket a gettósítástól, vagyis különválassza őket a zsidók-tÓPf*.
A tömeges deportálások kezdete, május 15-e után két nappal Serédi bíboros körlevelet adott ki a püspököknek, melyben összefoglalta az egyháznak az áttértek érdekében végzett tevékenységét és az ebben elért eredményeket. Megindokolta, miért nem szólt nyilvánosan a kormányzat által tett intézkedésekről és az egyház közbelépéséről: szerinte egy ilyen lépéssel „a kormány helyzetét ne nehezítsük; senkinek [talán a németekre céloz] ürügyet ne szolgáltassunk... egyházunk és katolikus intézményeink jogainak támadására"20.
A közvélemény hallgatása és a bíborosnak a zsidók helyzete
iránt megnyilvánuló közömbössége elképesztette a pápai nunciust és némely
püspököt. Május 27-én Apor püspök helytelenítette Serédi bíborosnak azt a
döntését, hogy ne hozzák nyilvánosságra az üldözéseket és az emberi jogok
megsértését. Kérte a bíborost, a magyar katolikus egyház fejét, hogy bocsásson
ki mindenki számára érthető nyelven megfogalmazott pásztorlevelet a fennálló
helyzet vallási és erkölcsi következményeiről, vagy legalább engedélyezze, hogy
széles körben terjesszék április 23-i memorandumát, Vagy adjon szabad kezet a
püspököknek híveik tájékoztatásában és eligazításában. A nuncius, Angelo Rótta,
június 8-án, a kárpátaljai és észak-erdélyi deportálások befejeződésének
másnapján, felkereste Serédi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1129.pdf
Az egész kötetet lásd: