A KERESZTÉNY EGYHÁZAK ÁL! ÁS PONTJA ÉS LÉPÉSEI 1127
szentbeszédeiben szóvá tenni a zsidóüldözést, sajnos nem tudott gátat vetni a dolgok folyásának, mert szavuk csak a helyi közösséghez jutott el.
A papi hierarchia felsőbb szintjeiről jövő buzdítás híján a klérus alárendelt tagjai, egyes kivételektől eltekintve, nem váltak aktív részeseivé a zsidók összegyűjtése és deportálása elleni tiltakozásnak. Egyes egyházi személyek, mint például a különféle egyházhoz kötődő szervezetek képviselői, segítségére voltak néhány zsidónak, és nem titkolták a gettóba zárás és a deportálás végrehajtásának módja miatti megdöbbenésüket. A zsidók zsúfolt tehervagonokban elszenvedett kínjaitól indíttatva a Magyar Katolikus Nőegyletek Országos Szövetsége és a Magyar Református Országos Nőszövetség például június 21-én a (Simon Elemér vezette) Magyar Vöröskereszt révén engedélyért fordult Sztójayhoz, hogy a nagyobb vasúti gócpontokban vízzel láthassák el a zsidókat szállító vonatokat. A miniszterelnök háromheti merlegelés után, július 14-én Huszovszky Lajos révén továbbította a kérést a külügyminisztériumba, amely észrevétel nélkül azonnal visszaküldte. Ekkorra, július 18-ára, vidéken már befejeződött a deportálás, a budapesti zsidók elszállításához pedig Horthy megtagadta hozzájárulását.15
A nyilasuralom alatt, amikor a budapesti zsidók helyzete fordult válságosra, számos egyházi személy és szerzetes nővér vett részt a különféle mentőakciókban (lásd a továbbiakban). Ez az emberbaráti munka fájdalmas ellentétben áll az egyházi hierarchia érzéketlenségével és közönyével.
A katolikus egyház álláspontja és lépései
A német megszállást követő új és kíméletlen zsidóellenes
intézkedések életbe lépése Után a magyar zsidóság vezetői segítséget kértek a
keresztény egyházak tisztségviselőitől. Nemcsak az egyházak hatalma adott
indokot erre a lépésre, hanem az is, hogy a zsidóság hagyományos támogatói
közül - ideértve a korábbi uralkodó körök náciellenes konzervatív-arisztokrata
képviselőit is - sokan maguk is letartóztatásban voltak. Az egyház vezetői
gyorsan reagáltak; alighanem azért, mert a németek és az újonnan beiktatott
Sztójay-kormány a harmadik zsidótörvény alapján határozta meg, hogy ki a zsidó
és ki nem. Serédi bíboros első ízben 1944 márciusának végén kereste fel
Sztójayt, s magával vitt egy, a katolikus hitre áttérteket gyámolító egylet, a
Magyar Szent Kereszt Egyesület által készített memorandumot. A bíboros az
egyesület nézeteit hangoztatva megütközését fejezte ki azzal a tervvel
kapcsolatban, hogy a sárga csillag viselését az áttértek számára is kötelezővé
szándékoznak tenni, akik között papok, szerzetes nővérek vagy az egyház más
aktív tagjai is akadtak. Emlékeztette a miniszterelnököt arra, hogy Dávid
csillaga a hit, és nem a zsi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1127.pdf
Az egész kötetet lásd: