MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1091
vezetőkre és tömegekre, mint a fiatal cionista kiküldöttek intő szavaival.244 Mi több, noha élesen össze-összetűztek a Mentőbizottsággal, maguk is azon voltak, hogy minél több emberük kerülhessen be a Kasztner-csoportba. Június 30-án éjjel, a transzport induláskor halucok százai kapaszkodtak föl engedély nélkül a vonatra.
A halucok illegális munkáját jelentős részben a Zsidó Tanács főhadiszállásárólirányították, ahol a segítségért folyamodó és a Kasztner-csoportba bekerülni kívánó emberek tömegei lehetővé tették, hogy feltűnés nélkül végezzék munkájukat. (Egyes elvtársaik, köztük Kolb Jenő és Weisz Yehuda, akik a Tanács információs részlegével álltak kapcsolatban, hamis tanácsi engedélyeket bocsátottak ki, amelyek révén számos zsidót hoztak fel Budapestre vidéki gettókból.
Ezen munkálkodott a Zsidó Tanács ún. vidéki osztálya is, amelynek élén főként rangidős cionisták tevékenykedtek, így például a Betarhoz tartozó Gottesmann Lajos és a Hásómér Hácáirhoz tartozó Rosenberg Moshe. A Kasztner-csoport elindítása és a deportálások leállítása után, a Tanács székházában visszaállott viszonylagos nyugalom körülményei közepette kiéleződött az ellentét a hivatalos Vezetők és a halucok között. Az utóbbiak akciói egyre merészebbek lettek, ami az intézményes vezetésből erős ellenérzéseket váltott ki. Különösen az a Zsidó Frontharcos Szövetség nyilatkozott róluk maró gúnnyal, amelynek tagjai közül sokan mentességet élveztek a zsidótörvények alól. Egy éles szóváltás után, amely végül verekedésbe torkollt, a halucok vezetői elhagyták a Tanács székházát.245
Július végétől, amikor az üvegházban svájci támogatással
megkezdődött a mentőmunka, a halucok fokozatosan oda tették át
székhelyüket. Vezetőik tagjai lettek az üvegház alkalmazotti gárdájának, és
számottevő kiváltságokat, egyebek mellett gyakorlatilag teljes védettséget
élveztek. Menedékhelyükön folytatták „illegális" mentési akcióikat - a
Tijul-cso-portok szervezését éppúgy, mint a hamisított dokumentumok,
mindenekelőtt a svájci menlevelek előállítását. Emiatt ellentétbe kerültek az
üvegház cionista vezetőivel, főként Krausszal és Weisz Arthurral, az épület
tulajdonosával és igazgatójával.246 Az utóbbiak nemcsak annak a
kivándorlási tervnek a megvalósítása felett őrködtek éberen, amiért az
üvegházakciót elindították, hanem kínos gonddal vigyáztak azoknak a
feltételeknek a betartására is, amelyek mellett a svájciak az együttműködést
elvállalták. Saját helyzetük miatt is nyugtalankodtak, annál is inkább, mivel a
Magyar Sióban leleplező cikk jelent meg az üvegházról. A vita odáig fajult,
hogy szeptember 5-én Krausz és Weisz állítólag azzal fenyegetőztek, rendőrt
hívnak, és elvitetik Püt és Teichmannt. Hasonló összetűzés történt október
15-én, ezúttal Rafi Ben-Shalommal.247
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1091.pdf
Az egész kötetet lásd: