1090 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
A német megszállás küszöbén a Hásómér Hácáir-csoport úgy döntött, hogy „árjásítja" valamennyi tagját, és így biztosítja mozgásszabadságukat. Ezzel lehetővé vált, hogy hatékonyabban folytassák mentési akcióikat, bár továbbra is rendkívüli veszélyek közepette dolgoztak. Rosenberg Moshe vezetésével megalakították a Hagana Bizottságot (tagjai: Pil, Klein Menachem Menő, Blatt Leon és Avramcsik Dov), amely azonban rövid életűnek bizonyult.
Magyarország német megszállása a legtöbb haluc fiatalt készüledenül érte. Első teendőjük az volt, hogy gondoskodjanak saját és családtagjaik biztonságáról. Tekintve, hogy villámsebességgel léptették életbe a zsidóellenes intézkedéseket, és a cionista mozgalom vidéken igen gyenge lábakon állt, a halucok tevékenysége eleinte Budapestre korlátozódott. A megszállás első szakaszában a halucok hamis árja igazolványok - köztük a Gestapo-, SS- és nyilas párti tagsági igazolványok - előállítására és szétosztására összpontosították erőfeszítéseiket.240 A földalatti akcióknak ezért a részéért felelős vezetők, köztük Zimmermann Dan, Weil Sraga, GrosZ és Teichmann, biztonsági okokból kénytelenek voltak váltogatni a munkahelyüket, amivel nagy kockázatot vállaltak. Természetesen sohasem viseltek sárga csillagot, s emiatt, legnagyobb megdöbbenésükre, egyes zsidó vezetők megvádolták őket azzal, hogy ki akarnak bújni a közös sors alól. (Ezek az emberek feltehetőleg nem voltak tisztában a jelkép baljós jelentésével, különben aligha buzdították volna zsidó hitsorsosai-kat, hogy viseljék dacos büszkeséggel a sárga csillagot.)241
Ebben az időszakban a halucok másik fontos
tevékenysége az volt, hogy fiatal férfiakból és nőkből - akik többnyire
valamelyik cionista szervezet tagjai közül kerültek ki - kis csoportokat
szerveztek, és átjuttatták őket Romániába vagy Szlovákiába, ahol a zsidóüldözés
szünetelt. Különösen sokat tett a zsidók Romániába csempészéséért Arányi Asher
és Ganz (Grünfeld) Hannah, a Dror-Habonim-csoport két tagja. Háború utáni
beszámolóik szerint képtelenek voltak meggyőzni az általuk fölkeresett
észak-erdélyi közösségek vaskalapos vezetőit a helyzet súlyosságáról. De sikerült
szétosztaniuk nagyszámú okmányt, illetve átcsempésztek néhány embert, köztük
Weinberger Mózest, Kolozsvár neológ főrabbiját, a magyar-román határon.242
Néhány csoportot Tito Jugoszláviájába irányítottak, azonban egyik elvtársuk
(Lisszauer Avri) elfogása után ez az útirány háttérbe szorult, annál is inkább,
mivel a Mentőbizottság vezetői tiltakoztak a Jugoszláviába szöktetés ellen,
mondván, hogy az veszélyezteti a németekkel folytatott tárgyalásaikat.243
Érdekes, hogy miközben a halucok vezetői megkérdőjelezték a
Mentőbizottság bizonyos lépéseinek helyességét, maguk sem jeleskedtek nagyszámú
auschwitzi jegyzőkönyv szétosztásában, pedig ezzel sokkal jobban hathattak
volna a vidéki zsidó
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1090.pdf
Az egész kötetet lásd: