1084 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
erre a tervre - akárcsak a Jewish Agency több más, ezzel összefüggő indítványára - legalábbis ellentmondásos volt. Sok magas rangú brit hivatalos személy, köztük Sir Harold MacMichael jeruzsálemi főbiztos, féltette Palesztinát egy kiképzett zsidó gerillacsapat színre lépésének esetleges háború utáni következményeitől. A britek végül is hozzájárultak néhány magyar ajkú palesztinai zsidó Magyarországra küldéséhez, de kikötötték, hogy „csak mint különleges akcióparancsot teljesítő egyénekkel, nem pedig mint palesztinai zsidó irányítás alatt álló csoporttal rendelkezhetnek velük"221. Ezt a döntést a britek részben arra a várakozásukra alapozták, hogy az akciócsoport szolgálatot fog tenni a szövetségeseknek is. Nevezetesen arra számítottak, hogy az ejtőernyősök rádión olyan információkat továbbítanak majd a brit főhadiszállásra, amelyek a náciellenes harcban felhasználhatók. A tervekbe a budapesti Mentőbizottságot 1944 elején avatták be, amikor a Jewish Agency felkérte dr. Schweiger Moshét, a zsidó földalatti hadsereg, a Hagana helyi vezetőjét, jelöljön ki az ejtőernyősök számára alkalmas helyet a magyarországi kapcsolatteremtésre. Schweiger egyik cionista bizalmi emberét nevezte meg, aki a partizánok ellenőrizte jugoszláv területekhez közel eső Újvidék városában lakott.
A három tiszt, akit a britek a magyarországi szervező és hírszerző munkára kiválasztottak és kiképeztek, a harmincas évek végén vándorolt ki Palesztinába, és önként jelentkezett a feladat végrehajtására. Egyikük a Budapestről kivándorolt Szenes Hanna (Anikó) volt, egy 23 éves nő, aki szenvedélyes cionizmusával kirítt az asszimilációra törekvő polgári családból, amelyből származott. Apja, az ismert író és színpadi szerző, Szenes Béla volt. A romantikus és érzékeny lelkű leány erősen vonzódott az irodalomhoz és a költészethez. Palesztinában a Gaesarea melletti S'dot Yam kibuc tagja lett.222 Két útitársának, a kolozsvári Goldstein Peretz-nek (Ferenc) és Nussbecher Joelnek (Emil)223 szintén szülei és más közeli rokonai éltek még Magyarországon.
Egyiptomi kiképzés után az olaszországi Bariba vitték,
majd 1944. március 13-án Jugoszlávia partizánok ellenőrizte területe fölött
dobták le őket. Kb. három hónapot töltöttek Tito partizánjai között, várva az
engedélyt brit feletteseiktől, hogy magyar területre léphessenek. Szenes,
Reuben Dafni társaságában224 június 9-én lépte át a magyar határt.
Azon nyomban letartóztatták, állítólag azért, mert az egyik hivatásos
embercsempész, aki segítette a határátkelésben, elárulta őt. Nussbecher és
Goldstein pár nappal később követte Szenest. Ok eljutottak Budapestre, ahol
azonban nyomukba szegődött a politikai rendőrség. Első számú budapesti
összekötőjük, Schweiger Moshe ekkor már régen a Gestapo ke
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1084.pdf
Az egész kötetet lásd: