1082 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
szintén a zsidók helyzete iránti érdeklődés hiánya jellemezte. S miután a zsidók máshonnan nem kaptak érdemleges segítséget, saját csekély és egyre apadó erőforrásaikra kellett hagyatkozniuk.219
A zsidó ellenállás. Mint több más, a nácik megszállta országban, a zsidó ellenállás Magyarországon is az egyéni és kollektív mentőakciókban merült ki. Ami a fegyveres felkeléseket, szabotázsakciókat, felforgató tevékenységet illeti, a zsidó ellenállásnak és a magyarországi baloldali és haladó erők ellenállási kísérleteinek krónikája között nincs alapvető különbség. Ez az összehasonlítás azonban némiképp igazságtalan a zsidókkal szemben: míg őket üldözték és sok vezetőjüket internálták, addig a tényleges és potenciális magyar antifasiszta erőkre sohasem nehezedett olyan súlyos elnyomás, mint amilyent a zsidóknak kellett átélniük. Sokan közülük gyakorlatilag egészen a felszabadulásig megőrizték mozgásszabadságukat, és viszonylag könnyen hozzájuthattak élelemhez és fegyverekhez.
A magyar zsidók ellenállási tevékenysége a német megszállás után úgyszólván lehetetlenné vált. A gettókba terelt, sárga csillag viselésére kényszerített, mozgási szabadságában korlátozott zsidóság az ellenállásra egyáltalán nem volt felkészülve sem fizikailag, sem pszichológiaüag. Nem ismervén a végleges megoldás programját, ülúziókat tápláltak fizikai biztonságukat illetően. A náluk tájékozottabb lengyel és szlovák menekültek figyelmeztetéseit és ajánlásait figyelembe sem vették» sőt nevetség tárgyává tették. A zsidó közösség vezetői bíztak abban, hogy Horthy kormánya képes lesz megőrizni az ország szuverenitását, és védelmet fog nyújtani a zsidó közösségnek, következésképp nem hoztak semmiféle óvintézkedést. A megszállás után pedig a tömeges ellenállás - különösen a vidéki közösségeket tekintve - elvesztette szinte minden realitását.
Az egymást gyors ütemben követő zsidóellenes intézkedések; a zsidó közösségek teljes elszigetelődése egymástól és a nem zsidó társadalomtól; a magyar keresztény ellenállás hiánya; a keresztény tömegek passzív, ha ugyan nem ellenséges viszonyulása; a magyar kollaboráns hatóságok buzgó támogatását élvező németek elsöprő túlereje; a szabad világ majdnem konspirativ hallgatása - íme néhány a sok tényező közül, amely a fegyveres zsidó ellenállás ellen hatott.
Mindehhez hozzá kell még venni a gettókban uralkodó
körülményeket. A gettók falai között elkülönítve, hermetikusan elzárva a
külvüágtól s fegyveres, géppisztolyos, gyakran vérebekkel ellátott csendőröktől
és rendőröktől őrzötten, a zsidók teljesen tehetetlenek voltak. A legtöbb gettó
lakosságának túlnyomó részét gyermekek, nők és idősek - jelentős részben
betegek vagy rokkantak - alkották, a 20 és 48 év közötti férfiak
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1082.pdf
Az egész kötetet lásd: