MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1081
kialakítása lett volna. Pálffy Györgyéhez hasonlóan ez a terv is kudarcba fulladt. Az összeesküvés vezetőit elárulta egy agent provocateur, és november 23-án Tartsay lakásán, ahol stratégiai megbeszélést tartottak, a nyilasok letartóztatták őket. A nyilasok rendkívüli bírósága halálos ítéletet mondott ki rájuk.213
Ugyanerre a sorsra jutott az egyházi szervezésű ellenállási csoportok több tagja is.214
A magyarországi baloldali haladó erők jobbára csak jelképes ellenállást fejtettek ki. Felrobbantották a Gömbös-szobrot, egy-két kisebb összetűzéstől sem riadtak vissza, néhány üzemben szabotálták a termelést, repülőn kijuttatták egy képviselőjüket a szövetségesekhez Olaszországba,215 közreműködtek hamis iratok előállításában és szétosztásában, támogattak - részvételükkel is - több, a jugoszlávok és szovjetek kezdeményezte partizánakciót, és a lakosságot a német betolakodókkal és magyar barátaikkal szembeni ellenállásra felszólító röplapokat terjesztettek.216 Egyeden olyan megmozdulásuk sem volt viszont, amely a zsidók mentésére irányult volna. A Békepárt (azaz a Kommunista Párt) magatartását és a hívei által terjesztett röplapok tartalmát Gosztonyi Péter élesen bírálja:
A deportáció kérdése a Békepártot teljesen hidegen hagyta, az 1944-ből származó nem kevés kommunista röplap számára ez a kérdés - egyszerűen nem létezett. Sok mindenre felszólították, bátorították a nyomtatványokban a „magyar népet", de arról, hogy az üldözött zsidóknak menedéket adjanak, hogy szabotázscselekményekkel, a vasüti berendezéseket megrongálva megakadályozzák vagy késleltessék a deportálóvonatokat - arról sohasem volt szó!2
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Békepártnak szándékában állt egy röplap kibocsátásával fölemelni szavát az ország üldözött zsidó polgárainak védelmében, a terv azonban „konspirációs okokból'' meghiúsult. Az elhatározás a vidéki deportálások véghezvitele után született. A röplapok, melyeket június 30-ig akartak kiszórni - ugyanis az á hír terjedt el, hogy ekkorra tűzték ki a budapesti zsidók deportálását -, a Sztójay-kormány zsidóellenes intézkedéseinek borzalmairól tájékoztatták volna a lakosságot. A röplap szövegét Losonczy Géza fogalmazta meg, sokszorosításával pedig Fehér Lajost, a földalatti ellenállási mozgalom egyik vezetőjét bízták meg. Fehér hozzá is kezdett a munkához, de mivel nem talált hozzá kellően biztonságos helyet, a feladatot Gyenes Antalra ruházta át. Gyenesnek állítólag sikerült sokszorosítania a röplapot, de „felsőbb összekötőjének" utasítására valamennyi példányt el kellett égetnie.218
A különböző illegálisan megjelenő újságokat, mint amilyen
a Szabadságharc, a Magyar Front, a Szabad Nép vagy a
Harcoló Bányász volt,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1081.pdf
Az egész kötetet lásd: