1078 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
németek és magyar bérenceik jószerével azt tehették, amit akartak. Kifejezetten zsidómentési céllal egyeden ellenállási akcióra sem került sor. A halucok végrehajtottak ugyan hősies cselekményeket a zsidók mentése érdekében, de kollektív fegyveres megmozdulásra, a zsidók gettókból vagy a bevagonírozási központokból való kiszabadítására nem került sor, és nem szerveztek akciókat a bevagonírozáshoz használt létesítményeknek vagy az Auschwitzba vezető vasútvonalaknak a megrongálására sem.
A magyar eUenáUás. A háború utáni magyar történetírás azt bizonygatta, hogy - különösen 1944-45-ben - széles körű és hatékony ellenállási mozgalom működött az országban. Anélkül, hogy lebecsülnénk azoknak a bátor magyaroknak az érdemeit, akik kockára tették vagy akár feláldozták életüket az antifasiszta harcban, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ki kell mondanunk, hogy a magyar ellenállási mozgalom gyakorlatilag nem létezett, és ami létezett belőle, az elkésetten és lényegében eredménytelenül működött.199
A Szociáldemokrata Párt, amely a német megszállásig legálisan működött, és saját lapja is volt - a Népszava -, éppoly tehetedennek bizonyult, mint a törvényen kívül helyezett Kommunista Párt. Vezetőit - Sza-kasits Árpádot, Kéthly Annát, Peyer Károlyt, Mónus ülést és Buchinger Manót - a szocialista érzelmű cionista vezetők rendszeresen tájékoztatták az európai zsidóság helyzetéről. Konkrét együttműködési ajánlatokat is tettek nekik mind a háború alatti, mind a háború utáni időszakra vonatkozólag. 1941-ben a szociáldemokraták elé terjesztettek egy „memorandumot a zsidókérdésről", amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztak meg az együttműködésre és az esedeges közös fellépésre a magyar reakció és az antiszemitizmus elleni harcban, valamint a zsidókérdés háború utáni, szociáldemokrata elvek szerinti megoldására.200
A német megszállásig az ország demokratikus és baloldali
mozgalmi vezetőinek kicsiny csoportja kereste és élvezte a Kállay-kormány
pártfogását, fuggedenül attól, hogy eközben egyes kommunista aktivistákat
-viszonylag csekély számban - bebörtönöztek vagy internálótáborba
hurcoltak/Ezek a vezetők fenntartással bár, de hajlandók voltak támogatni a
kormány politikáját, és álláspontjukat részint az ország súlyos helyzetével
indokolták, részint azzal, hogy nem nagyon van más választásuk. Tulajdonképpen
meglehetősen ésszerű álláspont volt ez, s nemcsak a demokratikus és baloldali
erők szánalmas gyengesége miatt, hanem azért is, mert a Birodalommal (különösen
a zsidókérdés kezelésével) és a nyilasokkal szembeni fellépés kísérletei
jobbára Kállaytól és körétől - Bethlen István gróftól, Keresztes-Fischer Ferenc
belügyminisztertől - indultak ki.201 Következésképp a baloldali erők
megszállás előtti antifasiszta de
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1078.pdf
Az egész kötetet lásd: