MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1077
Rendje, a Sophianum Intézet és a Skót Misszió.195 A papok, lelkészek és nővérek erőfeszítéseihez sok laikus keresztény is csatlakozott, akik úgy érezték, segíteniük kell az üldözött zsidókon. Többen nagy bátorságról tettek bizonyságot, a deportálásig terjedő veszedelmeknek tették ki magukat. Jane Hainingot, a Skót Misszió által fenntartott leányotthon főnöknőjét például április 25-én letartóztatták, majd deportálták, és Auschwitzban halt meg valamikor 1944 nyarán.196 Nem egy alacsonyabb rangú egyházi személy is részt vett, életét kockáztatva, az ellenállásban és a mentésben. Különösen elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki közülük Angyal Dezső, Egyed András, Izay Géza, Kálló Ferenc, Köhler Ferenc, Remete László és Salkaházi Sára. Raile Jakab atya, a budapesti mentés egyik első számú vezetője és irányítója közel 150 zsidót helyezett biztonságba a jezsuiták Mária utca 25. sz. alatti épületében.197
Sajnos az egyedi mentőakciókban részt vett férfiak és nők hősiessége a szorongatott és üldözött zsidók megsegítésére hivatott kollektív ellenállást nem pótolhatta.
Az ellenállás
Azt, hogy a végleges megoldás programját vidéken oly gyorsan és hatékonyan végre tudták hajtani, és hogy a nyilasok büntetlenül követhették el gaztetteiket a budapesti zsidókkal szemben, nagyban elősegítette, hogy sem a zsidó, sem a keresztény lakosság körében nem bontakozott ki számottevő ellenállási mozgalom. Ez nem annyira a szervezők hiányából adódott - bár ők sem voltak elegen -, mint inkább a pszichológiai és fizikai felkészületlenségből, a lakosság fásultságából és általános passzivitásából. Bizonyos értelemben a zsidók túlságosan is szervezettek voltak: könnyű volt azonosítani, különválasztani és összegyűjteni őket.
A nem zsidó magyarok magatartását - bár az ő cselekvési
szabadságuk összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a zsidókénál - általános
passzivitás jellemezte. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tengely
elveszítette a háborút, egyre több magyar pártolt el mellőle, de még 1944-ben
is a lakosság ijesztően nagy hányada osztotta a nácik dühödt antiszemitizmusát.
Ellentétben például Lengyelországgal és Jugoszláviával, Magyarországon nem
kedveztek a feltételek az ellenállási mozgalom kibontakozásának: a terep,
legalábbis a szűken vett trianoni Magyarországon, kevésbé volt alkalmas a
partizánharcra. Volt néhány kisebb partizánakció Kárpátalján és a Délvidéken,
de ezeket magyarellenes rutén, illetve titoista erők indították.198
Magyarországot a tengely részben kárpótolta a trianoni
„igazságtalanságokért"; a demokratikus és baloldali erők gyengék,
szervezetlenek, szétesők és megosztottak voltak. Ilyenformán a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1077.pdf
Az egész kötetet lásd: