1076 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
zsidók gettóba gyűjtése és deportálása vidéken gyorsan zajlott le, s az emberek általában nem tudták, milyen sors vár a deportált zsidókra, valamint hogy mind a zsidó, mind a keresztény lakosság félt a zsidótörvényekkel való szembeszegülés súlyos következményeitől. A zsidótörvények súlyos büntetést - többek között internálást - helyeztek kilátásba zsidó személyek vagy vagyonuk rejtegetéséért. Ahhoz, hogy zsidókat bújtasson, nem sok keresztény magyarnak volt bátorsága, olyanok viszont elég szép számmal akadtak, akik közvetlen vagy közvetett módon bírálták a zsidóellenes intézkedéseket. Azok között a befolyásos magyarok között, akik hangot adtak ellenvéleményüknek vagy felléptek a zsidók védelmében, olyan országos hírű közéleti személyiségeket találunk, mint amüyen Bajcsy-Zsilinszky vagy Szekfű Gyula, továbbá művészeket és tudósokat, például Waldbauer Imrét a Zeneakadémiáról.191
Az intézményes erőfeszítések a zsidók mentésére szintén meglehetősen szűk körre korlátozódtak, de hatékonyabbak voltak. A kormányzati szervek közül részt vett ezekben a honvédelmi minisztérium, amely munkaszolgálatra hívta be az egészséges zsidó férfiakat,192 valamint a kormányzói kabinetiroda, amely mentességi bizonyítványokat bocsátott ki a művészetekben, a tudományokban és a gazdaságban érdemeket szerzett zsidók számára (lásd a 25. fejezetet).
Ahogy közeledtek a szovjet csapatok, úgy nőtt azoknak a száma is, akik felajánlották a zsidóknak szolgálataikat. Voltak köztük rendőrök, sőt nyilas parancsnokok is, akik ilyen módon remélték feledtetni múltbéli tetteiket. Szalay Pál, a nyilasok rendőrségi összekötője például - amint azt a zsidó közösség és a háború utáni Népbíróság is elismerte - a budapesti gettó lakóinak pártfogójaként lépett fel.193
Az egyik fővárosi szervezet, amely nemcsak megmentett sok zsidót a biztos haláltól, hanem maga is tekintélyes számban alkalmazott zsidókat, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) volt. A BÖME nemritkán zsidó orvosokból és segédszemélyzetből álló mentőegységei különösen a nyilasuralom alatt végeztek nagy munkát, és számos, a fegyveres hordák által leterített, illetve a zsidóüldözés miatt öngyilkosságot megkísérelt zsidót sikerült megmenteniük. A BÖME mentőmunkájában kimagasló érdemeket szerzett dr. Bisits László, Harkány Károly és dr. Szennik László.194
Több száz budapesti zsidó - nagyrészt gyermek -
köszönhette megmenekülését a keresztény egyházak bátor tagjainak, akik
különböző vallási felekezetek zárdáiban, kolostoraiban, missziós épületeiben,
iskoláiban és intézeteiben bújtatták, élelmezték és őrizték őket. Említést
érdemelnek ezek közül az intézmények közül a Collegium Marianum, a Collegium
Theresianum, a Lazarista Atyák és az Irgalmas Nővérek
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1076.pdf
Az egész kötetet lásd: