MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1075
ból menekült zsidó orvos, dr. Osterweil számára is, aki kb. száz, többségében lengyel árváról gondoskodott.188
Az egyik legnagyobb gyermekotthon, amely a Vöröskereszt védelme alatt állt, a Zsidó Fiúárvaház volt, Roboz Ottó, Komoly közeli munkatársa igazgatásával. A Fiúárvaház otthont adott a németek által lefoglalt intézetekből hozzájuk szállított testi és szellemi fogyatékos gyermekeknek is.189
Amikor Komolyt kooptálták a Zsidó Tanácsba, az A osztály működési köre nagymértékben kibővült, és szoros együttműködés alakult ki közte és a Zsidó Tanács között nagyszámú gyermekotthon, árvaház, kórház és népkonyha fenntartása és ellátása dolgában. Az intézmény feladatainak bővülése szükségessé tette annak decentralizálását. A központi hivatalt, amelynek irányítása Komoly kezében volt, személyzete pedig elsősorban cionistákból állt, át kellett költöztetni a Baross utca 52.-be. A gazdasági ügyek intézésével, így a gyermekotthonok és később a gettó ellátásának szervezésével a Perczel Mór utca 2.-ben, a Békés utca 3.-ban és a Mérleg utca 6.-ban foglalkoztak. Ugyancsak a hivatal gondnoksága alá tartozott 24 ideiglenes zsidó kórház is, melyek egy része a gettóban, másik része a gettón kívül működött.190
A nyilasterror tetőpontján azok a háluc fiatalok, akik az A osztály alkalmazottjaiként védettséget élveztek, számos, a Vöröskereszt által védetté nyilvánított épületet vettek igénybe föld alatti mentési akcióik céljára. Menedékül szolgáltak ezek az épületek azok számára is, akiknek az internálótáborokból vagy a munkaszolgálatos-századoktól sikerült megszökniük.
Amikor a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, a zsidó vezetők többsége elrejtőzött. December 28-án Komoly beköltözött a Ritz Szállóba, ahol a Vöröskereszt megbízottja, Hans Weyermann lakott, hogy állandó összeköttetésben maradhasson vele, ugyanis ekkor már nem működtek a telefonok, és minden egyéb hírközlési és közlekedési lehetőség megszűnt. A felszabadulást Komoly nem érhette meg. 1945. január l-jén három nyilas detektív a Városház utcai nyilas házba hurcolta. Bár Weyer-mannt biztosították afelől, hogy Komolynak nem esik bántódása, többé senki nem látta élve. Személyében a nyilasok a magyar zsidóság egyik legkiemelkedőbb és leghősiesebben helytálló alakját gyilkolták meg.
A nem zsidók mentési próbálkozásai
Leszámítva a vidéki gettókba gyűjtött egy-egy zsidó
kimentésére tett, viszonylag elszigetelt próbálkozásokat, a keresztények
mentőakciói Budapestre korlátozódtak. Ez egyebek mellett annak tulajdonítható,
hogy a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1075.pdf
Az egész kötetet lásd: