1070 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
tőén enyhült. Az épület területenkívüliséget élvezett, és formailag mint a svájci követség idegen érdekek képviseletének kivándorlási osztálya működött Krausz vezetése és Weisz közvetlen irányítása mellett. Pár száz fős személyzete nagyrészt fiatal cionistákból állt, akik svájci és magyar személyazonosságiiratokat kaptak. Mint „svájci alkalmazásban állók", mentesültek a sárga csillag viselése alól, ami számos kiváltságot biztosított számukra. Bármely napszakban szabadon közlekedhettek a városban, utazhattak, és szabad volt „nem zsidó házakban" lakniuk.
Amint elterjedt az új kivándorlási lehetőség híre, zsidók ezrei jelentek meg összeírásra az üvegház előtt. (Lásd a 29.2. és a 29.3. képet.) A hónap végére vagy augusztus elejére rendelkezésre állt egy kb. 2200 nevet tartalmazó csoportos svájci útlevél, a hozzá tartozó magyar kilépési engedélyekkel és román átutazóvízumokkal együtt. Krausz elképzelése szerint ezek tulajdonosai alkották volna az első csoportját annak a 7000 családnak (40 000 főnek), akiket a németek és a magyarok hajlandók kiengedni az országból. Ilyen értelemben tájékoztatta a genfi és isztambuli zsidó vezetőket, akik ennek nyomán koncentrált propagandakampányt indítottak annak érdekében, hogy a britek és az amerikaiak tegyék lehetővé e zsidók kivándorlását Palesztinába. Nem ismervén Hitler feltételeit, Krausz, a szabad világ zsidó vezetői és a szövetségesek hosszú és gyakorta fellángoló vitába bonyolódtak a magyar zsidók bizonyos csoportjainak kivándorlásával kapcsolatos „Horthy-ajánlat" fölött.181
Amikor a németek rájöttek, hogy a magyarok nem fognak beleegyezni a deportálások felújításába, a kivándorlási akcióhoz való hozzájárulásuk feltételéül szabták, hogy a budapesti zsidókat szállítsák vidéki táborokba. Ezt a tervet a magyarok komoly megfontolás tárgyává tették ugyan, de sohasem valósították meg. Ez idő tájt Ferenczy és Lulay igyekeztek meggyőzni Krauszt - akárcsak korábban Kasztnert és másokat - arról, hogy felfogásuk megváltozott, és ennek megfelelően meglehetős figyelmet szenteltek a kivándorlási programnak. Mi több, segítettek előkészíteni számos Pozsonyi úti épületet a majdani kivándorlók elszállásolása céljára, Csopey Dénesnek, a külügyminisztérium politikai osztálya vezetőjének július 23-i körlevelével összhangban.182 Tulajdonképpen innen eredt a külföldiek elszállásolására szolgáló védett épületek gondolata, amelyekből Szálasi alatt a nemzetközi gettó létrejött (lásd a 26. fejezetet).
Mivel az üvegház fedelet és védelmet nyújtott, a haluc
fiatalok mentési akcióinak is központja lett. Az ifjú cionisták az épületben
egy sor különböző illegális tevékenységet folytattak: többféle hamis papírt
állítottak elő és osztottak szét, szervezték az internálótáborokban lévő
társaik mentését és zsidók átszöktetését Romániába, Szlovákiába, Jugoszláviába.
Ezeket a tevékenységeket az üvegház hivatalban lévő vezetői rossz szem-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1070.pdf
Az egész kötetet lásd: