MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1069
hívta a figyelmet a mentés más lehetséges irányaira, nevezetesen a náci-ellenes és Sztójay-ellenes magyar politikusokkal és a semleges országok politikusaival való együttműködésre.177
Első pozitív lépéséhez Svájcból kapott bátorítást. Válaszul egy Ghaim Pozner és Georges M. Mantello közvetítette svájci megkeresésre, 1944. június 19-én kijuttatta Svájcba az auschwitzi jegyzőkönyvek kivonatát, továbbá egy jelentést a magyar zsidóság ellen addig végrehajtott akciókról. Jóllehet Kasztner és a többi Vaada-vezető - a budapestiek és a pozsonyiak egyaránt - már hónapokkal korábban küldtek hasonló jelentéseket a Haluc, a Joint és a Zsidó Világkongresszus svájci vezetőinek, a svájci sajtóban mégis Krausz híradása kapott először nyilvánosságot. Ez nagyrészt Georges Mantello erőfeszítéseinek volt köszönhető (lásd a 23. fejezetet). Miközben Krausz nem ad magyarázatot arra, hogy kitűnő összeköttetéseit a budapesti svájci képviselettel vagy pedig a Vaada hírközlő csatornáit miért nem használta fel már áprilisban vagy májusban hasonló jelentések közzétételére, nem egészen alaptalanul mutat rá az összefüggésre június 19-i híradása és Roosevelt elnök, a Vatikán, a svájci, valamint a svéd kormány lépései között, amelyek Horthyt a deportálások leállítása irányában befolyásolták.178
Krausz második jelentős fegyverténye összefüggött az elsővel. Külföldi nyomásra a magyar minisztertanács 1944. június 26-i ülésén úgy döntött, hogy hozzájárul mintegy 7800 zsidó kivándorlásához. A 7800-ból kb. 7000 főt Svájc, 300-400-at Svédország, a többit a Háborús Menekültügyi Bizottság (WRB) pártfogolta. A döntést Sztójay másnap közölte Veesenmayerral. Néhány nappal később Horthy leállította a deportálásokat. Július 10-én, Veesenmayer és Ribbentrop tanácsát megfogadva, Hider úgy határozott, hogy támogatja a 7800 zsidó kivándorlását, amennyiben a magyarok haladéktalanul lehetővé teszik a deportálások folytatását.179 Sztójay július 12-én tájékoztatta a minisztertanácsot Hitler döntéséről.
A magyar kormánytól kapott hivatalos jóváhagyás birtokában
Lutz és Krausz tervet dolgoztak ki 7000 zsidó nyilvántartásba vételére.180
Bár a megállapodás 7000 főt irányzott elő, Krausz és a többi zsidó vezető 7000
családfővel számolt, ami gyakorlatilag 7000 családot jelentett. Lutz azt
tanácsolta, hogy a kivándorlók összeírására jelöljenek ki egy különálló
épületet a svájci követség közelében. Ennek megfelelően - a tulajdonos Weisz
Arthur hozzájárulásával, akinek az ügyek intézésében is vezető szerepet szántak
- a Vadász utca 29. sz. házat vették birtokba erre a céka. Az épület
„üvegház" néven vált ismertté, mivel Weisz azelőtt nagybani
üvegkereskedésre használta. A hivatal július 24-én nyitotta meg kapuit, amikor
Budapesten még mindig súlyos volt ugyan a helyzet, de érezhe
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1069.pdf
Az egész kötetet lásd: