1068 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
tására kidolgozott elképzeléseket a német megszállás meghiúsította.175 Ilyen módon a hivatalnak a háború kritikus időszakában nem volt kinevezett vezetője. A vezetésben támadt űrt ügyvivői minőségében Krausz töltötte be.
Krauszt legtöbb kortársa jó képességű embernek tartotta, aki szoros és hasznos kapcsolatokat ápolt a magyar hatóságokkal, köztük a KE-OKH-hal (különösen Batázfalvyval), és a brit konzulátus tisztviselőivel. A britek távozása után hasonlóan jó összeköttetéseket épített ki a svájciakkal is, akik átvették a szövetségesek budapesti érdekképviseletét. Krausz, a Mizrahi egyik vezetője, nem tudott kijönni sem a bizottság, sem az elnökség tagjaival, sem a Haluc képviselőivel, akik között sok Volt a fiatal lengyel és szlovák menekült. Az ellentét nem annyira ideológiai különbségekből származott - bár ilyenek is léteztek -, mint inkább személyiségbeli problémákból. Krausz alapjában véve zárkózott ember volt, és féltékenyen őrizte a hivatali titkokat. Igyekezett magához ragadni a Palesztina Hivatal minden tevékenységét, beleértve az utazások technikai lebonyolítását is. Munkatársait nem szívesen vonta be a döntések meghozatalába, és nem avatta be őket az emigrációs tervekben érintett magyar és külföldi hivatalos személyekkel folytatott megbeszéléseibe. Még bonyolultabb lett a helyzet a háború folyamán, amikor a budapesti Palesztina Hivatalra hárultak a németek megszállta közép-európai országokban lévő társintézmények kötelezettségei is, és amikor egyre több menekült érkezett Magyarországra. Növekvő számú külföldi menekült és magyar cionista vívott mind élesebb harcot a korlátozott mennyiségű palesztinai bevándorlási engedélyért. A nehézségeket Krausz kifogásolható munkastílusa tovább súlyosbította.176
A megszállás után Krauszt megbízták, létesítsen
kapcsolatot a semleges hatalmakkal. Mint sok más prominens zsidót, hamarosan őt
is letartóztatta a Gestapo, titkárával, Binet Rózával együtt. Jóllehet a
Mentőbizottság közbelépése nyomán rövid időn belül szabadlábra kerültek, Krausz
és felesége úgy döntött, menedéket kér a svájci követségen. Krausz, mint a
követség kivándorlási ügyekért felelős alkalmazottja, mentesítést kapott a
magyar hatóságoktól a sárga csillag viselése alól. Felhasználva szoros
összeköttetését Carl Lutz konzullal, akinek fő feladata az idegen érdekek
képviselete volt (a svájci érdekek képviseletével a követ, Maximilian Jäger
foglalkozott), Krausz két olyan akciót kezdeményezett, amely a budapesti
zsidóságra nézve nagy jótéteménynek bizonyult. Bár Krausz kezdetben nem
ellenezte Kasztner tárgyalásait az SS-szel, július elejére fölismerte, hogy
ezek a tárgyalások nem hozzákmeg a remélt eredményeket. Egy június 8-i
megbeszélésen,.amelyre vetélytársát, Kasztnert nem hívta meg, a cionista
vezetőknek is ilyen értelmű tájékoztatást adott. Fel
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1068.pdf
Az egész kötetet lásd: