1066 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
rús szerepét illetően. Különösen hevesen reagáltak rá az izraeli magyar zsidók vezetői, akik attól féltek, hogy csorba eshet tekintélyükön és az egész magyar zsidóság becsületén. Emiatt a magyar zsidóság és a Magyar Cionista Szövetség egykori vezetői nyilatkozatot tettek közzé, amelyben ismertették, milyen eredményeket ért el a közösség a német megszállás előtt és alatt.170
Az az ellentmondásos szerep, amelyet Kasztner a háború utolsó szakaszában játszott, mindmáig vita tárgya történészek, teológusok és laikusok között egyaránt. Egyesek szemében Kasztner a háború igazi hőseinek egyike, megmentője több ezer zsidónak, akikre nélküle biztos pusztulás várt volna a fasiszták kezétől,171 mások, elsősorban baloldaliak - hatalomban lévők és hatalommal nem rendelkezők - lényegében gonosztevőnektekintik, tipikus kollaboránsnak, aki feláldozta a tömegek érdekét, hogy védelmezhesse a kevesekét. Voltak, akik - mint például Hannah Arendt, a német származású amerikai társadalomtudós - Kasztner és a hozzá hasonlók alapállását „morális szempontból romboló hatásúnak" bélyegezték: azzal, hogy elfogadták a „kiváltságos" vagy „híres" zsidók kategóriáját, s azt az elvet, hogy ezeket a zsidókat „kivételes" elbánásban kell részesíteni, „hallgatólagosan elismerték a [náci] törvényt... hogy mindenkinek, aki nem különleges eset, meg kell halnia". A különleges kategóriák elfogadásából - állítja Hannah Arendt - a náciknak arra a meggyőződésre kellett jutniuk, „hogy ha arra kérik őket, tegyenek kivételeket, és ők alkalmanként tesznek is, hálára kötelezve a kérelmezőt, akkor ezzel meggyőzték ellenfeleiket tetteik törvényességéről"172.
Bármelyik nézetnek adjunk is hitelt Kasztner jellemének megítélésében-a legtöbb jellemzés érthető módon túlzó -, Kasztner szerepét aligha lehet valamennyire is objektíven felmérni anélkül, hogy figyelembe ne vennénk, milyen magatartást tanúsított a háború idején a zsidók iránt a két hadban álló fél: mérlegre kell tenni egyrészt a nácik elhatározását a zsidókérdés végleges megoldására és e cél megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseiket, másrészt a szövetségeseknek a zsidók sorsa iránt mutatott passzivitását s azt, hogy nem tettek katonai ellenlépéseket a nácik szándékainak meghiúsítására (lásd a 31. fejezetet). Ebben az összefüggésben Kasztner ugyanúgy áldozat volt, mint a többi hatmillió zsidó.
A mentés egyéb csatornái
A Kasztner-csoport június 30-i útnak indítása után egy
héttel Horthy leállította a zsidók további deportálását. Noha Kasztner
folytatta tárgyalásait Becherrel, az SS bevonásával tett mentési erőfeszítések
jórészt hitelüket vesztették. A Brand-misszióhoz és a Kenyérmezőhöz fűzött remé
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1066.pdf
Az egész kötetet lásd: