1064 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
1955. június 22-én, mintegy négy héttel a kitűzött választások előtt olvasta föl 300 oldalas véleményét. A felolvasás drámai hatású volt. A bíró elfogadta Tamir érvelését, és Grünwald vádjai közül hármat (Kasztner együttműködését a nácikkal, szerepét a magyar zsidók tömeges legyilko-lásának előkészítésében és Becher fölmentésében) bizonyítottnak nyilvánított. Nem találta viszont megalapozottnak Grünwaldnak azt az állítását, miszerint Kasztner részesedett volna a Bechernek átadott váltságdíjból. Ezért Grünwaldot 1 izraeli font jelképes bírság megfizetésére kötelezte. ítéletének indulatos indoklásában Halevi bíró leszögezte: Kasztner és társai, akik Kolozsvárott és másutt is élvezték a zsidó tömegek bizalmát, hagyták, hogy az SS felhasználja őket tervének megvalósítására, nevezetesen a Kenyérmezőről szóló álhírek terjesztésére; ezek a vezetők mindent megtettek a gettókba gyűjtött zsidók megnyugtatására és az ellenállás kibontakozásának megakadályozására, és így a zsidók tömegei abban a biztos tudatban szálltak föl a deportálóvonatokra, hogy Kenyérmezőre viszik őket; viszonzásul a nácik lehetővé tették, hogy Kasztner kimentsen közel 2000 prominens zsidót, és amikor a nácik megajándékozták ezzel a lehetőséggel, ő feláldozta érte a zsidók létérdekeit. Timeo dañaos et dona ferentes^ — fűzte hozzá Halevi bíró, majd levonta a következtetést: azzal, hogy elfogadta ezt az ajándékot, Kasztner „eladta a lelkét az ördögnek"165. Nehogy kockáztassák a „kiválasztott kevesek" megmenekülését - állítja az indoklás -, Kasztner és társai a tömeges ellenállás vagy szökés megszervezésének gondolatát eleve elvetették, és a palesztin ejtőernyősöket is rábeszélték arra, hogy adják fel magukat a náci hatóságoknak (lásd a továbbiakban).
A megdöbbent Kasztner és az államügyész azonnal fellebbezett az Izraeli Legfelsőbb Bírósághoz, és kérte Halevi bíró határozatának érvénytelenítését. Az ítélet nemcsak Kasztnerre nézve volt megsemmisítő hatású, de zavarba ejtette a kormányt és a Mapai pártot is. Az ellenzék követelte, hogy emeljenek vádat Kasztner ellen a nácikkal való kollaboráció címén, mely vétségért akkor még halálbüntetést is ki lehetett szabni. A követelést a kormány visszautasította, arra hivatkozva, hogy az ítéletet a Legfelsőbb Bíróságnál megfellebbezték, de ezt a lépést nem élte túl. Június 29-én Moshe Sharett miniszterelnök kabinetje megbukott, miután az egyik koalíciós partner, a négy minisztert adó Altalános Cionista Párt tartózkodott azon a bizalmi szavazáson, amelyet a kormánynak a Kaszt-ner-ügyben tett lépéseiről tartottak.
Tekintettel az ügy történelmi fontosságára, a Legfelsőbb
Bíróság elnöke öt vezető törvényszéki bíróból bizottságot hozott létre a
fellebbezés tanulmányozására. A bizottság megállapításai csak 1958 januárjában
ke-. rültek nyüvánosságra. Időközben a felek két ellenkeresetet nyújtottak be.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1064.pdf
Az egész kötetet lásd: