1062 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS

totta a nácik végő megoldási programjával összefüggő híreket, rávette a palesztinai ejtőernyősöket, hogy adják meg magukat a Gestapónak (lásd a továbbiakban), és részesedett a zsákmányból, amit Becher váltságdíj címén kapott. Talán a legsúlyosabb vád Kasztner ellen az volt, hogy elhallgatva a nácik szándékait, segített halálba küldeni több százezer magyar zsidót csak azért, hogy cserébe pár ezer „prominens" zsidót, köztük saját családját és barátait megmenthesse.¹⁵⁵

A Kasztner által felvonultatott 18 tanú között volt Echud Avriel és Menachem Bader (akik korábban az isztambuli Vaadánál dolgoztak), Joel (Nussbecher) Palgi (a palesztinai ejtőernyősök egyike), Brand Joel, valamint Danzig Hülel és Hermann Dezső (Kasztner régi barátai Kolozsvárról).

A tárgyalás során a legtöbb vitát kiváltó kérdések közé tartozott, hogy vajon Kasztner, aki jól tudta, mit jelent a végső megoldás programja (lásd a 23. fejezetet), figyelmeztette-e a kolozsvári zsidó közösség vezetőit a küszöbönálló katasztrófára, amikor 1944 májusának elején (alignéhány héttel a tömeges deportálások kezdete előtt) a városban járt, és hogy azok eljuttatták-e a tömegekhez ezt az információt. Kasztner azt állította, hogy mindent elmondott, barátai azonban nem erősítették meg ezt az áUítá-sát.¹⁵⁶

Amikor Tamir megkérdezte Danzigot, hallott-e valamit „Fischertől (Kasztner apósától) arról, hogy a vonatok a halálba visznek", Danzig válasza az volt, hogy az Auschwitzban történtekről Budapesten, a Colum-bus utcai táborban szerzett először tudomást, ahová másik 387 kolozsvári zsidóval együtt ő is került.¹⁵⁷ Hermann, aki a kolozsvári Zsidó Tanács titkára volt, azt mondta, a májusi látogatás során nem találkozott Kasztner-rel, és semmit sem tudott a mészárlásról, leszámítva a lengyel és szlovák menekültektől hallott „rémtörténeteket", és a legtöbb zsidóhoz hasonlóan biztosra vette, hogy a deportáltakra csupán kényszermunka vár.¹⁵⁸

Egyes tanúk (köztük a kolozsvári Jacob Freifeld és Yechiel Shmueli) szerint, akiket Tamir Grünwald védelmében felsorakoztatott, több erdélyi cionista vezető óvatianul hitelt adott annak a nácik terjesztette híresztelésnek, miszerint a zsidókat Kenyérmezőre fogják szállítani, ahol a háború végéig kényszermunkát kell végezniük.¹⁵⁹ Ezek a vezetők talán éppúgy hittek ebben, mint a legtöbb Észak-Erdélyből deportált zsidó. Ám felmerül a kérdés: ez esetben miért hagyták magára a nyájat fenyegetett helyzetében? Hiszen ahelyett, hogy elkísérték volna a tömegeket Kenyérmezőre, s gondjuk lett volna rá, hogy ne maradjanak vezetőik nélkül, a legtöbben (így például Danzig, Hermann, Marton Lajos és Fischer) mohón. kaptak az alkalmon, és az SS segítségét élvező Kasztner-csoporttal Budapestre mentek. A kolozsvári közösség néhány más vüági és vallásive

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1062.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/