1054 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
seph J. Schwartz,124 a Joint európai igazgatója, aki ekkor Svájcban tartózkodott, McClellanddal új tárgyalási alapot fogadtatott el: a Joint a Vöröskereszt útján átutalna 5 millió dollárt a náci fennhatóság alatt lévő zsidók „ellátási és szállásköltségeinek" fedezésére. Erre vonatkozó kérelmére azonban McClelland csak 1945. január 7-én kapta meg a külügyminisztériumtól a pozitív választ. Válaszában a külügyminisztérium nem oldotta fel a korábban szabott korlátozásokat, és hangsúlyozta, hogy a Joint-pén-zek átutalásának engedélyezése „kizárólag azt célozza, hogy Saly Mayer felmutathasson valami kézzelfogható eredményt, és üyen módon nyitva maradjon az út a tárgyalások folytatása és a további időnyerés előtt"125. Mire Mayer is rájött e megszorításokra, a szovjet csapatok több mint egy hónapos ostrom után felszabadították Budapestet. Biss a Svájcból jövő halogató táviratok láttán szerette volna megnyugtatni Bechert és megnyerni jóindulatát a gettólakó zsidók számára. Evégből Szlovákiában, egy német—szlovák külkereskedőtől, bizonyos Alois Steigertől „vásárolt" a részére 30 teherautót. Ezek német teherautók voltak, amelyeket a németek adtak át Szlovákiának. Becher végül is nem jutott hozzájuk, mert időközben a visszavonuló Wehrmacht lefoglalta őket.126
Kasztner a második bergen-belseni csoport megérkezése után akár Svájcban is maradhatott volna, mégis visszatért a náci övezetbe. A bergen-belseni csoportok szabadon bocsátása és Budapest felszabadítása után erőfeszítéseit a még a fasiszták kezében lévő zsidók, köztük a koncentrációs táborokban raboskodók megmentésére összpontosította. Először hosszabb időt töltött Bécsben, ahonnan többször átment Pozsonyba, segíteni a szlovák zsidóknak. 1945 januárjának végén visszautazott St. Margarethenbe egy újabb tárgyalássorozatra, amely Mayer, Krell és Becher részvételével majdnem február közepéig tartott.
1945. április 6-a után, amikor Himmler Bechert nevezte ki az összes koncentrációs tábor birodalmi különbiztosává (Reichssonderkomissar für sämtliche Konzentrationslager), a zsidó vezetők erőfeszítéseket tettek a táborok felszámolásának megakadályozására, hogy a táborlakók épségben várhassák be a szövetségeseket. Kasztner, akinek német útlevele volt - és a származása nem derült ki belőle -, e cél érdekében Becherrel együtt bejárta a náci táborokat. Április 8. és 18. között fölkeresték Berlint, Hamburgot, Bergen-Belsent, Neuengammét és Theresienstadtot. Becher megtette Kasztnernek azt a szívességet, hogy elment Mauthausenba, szabadlábra helyezni dr. Schweiger Moshét, a Mentőbizottság egyik vezetőjét, akit a megszállás után az elsők között tartóztatott le a Gestapo Hitler-ellenes politikai állásfoglalása miatt.
Becher szándéka az volt, hogy Schweigerrel és a
Mentőbizottság vezetőitől kapott értékekkel Svájcba megy. Ezt az amerikaiak
gyors előre
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1054.pdf
Az egész kötetet lásd: